2014. április 22.

Kinek hiányoznának?


Ez az év jobb már nem nagyon lehet. Legalábbis ha igaz a hír, amit a Vasárnapi Hírek megszellőztetett (ott már nem elérhető, de többen átvették a cikket. Update írás közben: HVG-től). A maszopnak sikerült összetapsolnia 1,8 milliárd (az hány lélegeztetőgép?) adósságot, ezért a számlavezető bankjuk befagyasztotta a számlájukat pár hete. Mára ígértek tájékoztatást, de egyelőre semmi. Mi meg itt a Toronyházban tűkön ülve várjuk a híreket. Ugyanis nem tudjuk eldönteni, hogy örüljünk-e ennek. Elsőre az lenne a logikus, ha iszonyat ünneplést csapnánk az MSZP életkorával egyező megegyező időn át tölgyfahordóban érlelt viszkivel és import maláj szexmunkásokkal, de gondolkodóba estünk.

Az ugye mindenkinek evidens, hogy ha nem tudják kezelni a helyzetet, az a szocik végét jelenti. Elképzelhető, hogy valami jogi úton sikerül neki elhagyni a süllyedő hajót (igen, ez egy patkányhasonlat volt!!!), és az apparátus egy része új néven újrakezdi ugyanazokkal az arcokkal (ahogy arrafelé megújulni szokás...), de ahogy Kunczemaci és Fodorgabi orra alá is mindig odadörgölte a jobboldal a szadesz hátrahagyott milliárdos nagyságrendű pelenkáját, úgy az MSZP jelenlegi vezetése se tudja magától már soha elhazudni ezt a lehetséges múltat.

Ha csődbe jutnak a szocik, megy mindenki a levesbe.

Miért lenne mindez probléma? Két okból. Egy: Félreértés ne essék, mi itt a Toronyházban örömmel vesszük bármely szoci, liberó vagy széljobber párt történelem szemétdombjára kerülését, csak közben tisztában vagyunk azzal, hogy egy párt megszűntével annak szavazói nem tűnnek el, csak átalakulnak. Hogy a párt halálának esetleges bekövetkezte után mennyi emeszpésből lesz Együttes/PM-es/DK-s/Jobbikos/LMP-s, megjósolhatatlan, főleg mert még ki se múltak. Talán az LMP az egyetlen a felsorolásból, akiknek a hízása komolyan nem zavarna minket, de a mégtöbbgordont, mégtöbbjávorbenit, mégtöbbvonát, mégtöbbfletót témáktól erősen felfordul a gyomrunk. Kettő: Akarhat bárki magát gyakrabban és alaposabban tökön rugdaló ellenfelet magának bármely jobboldali párt, mint amit az MSZP művelt az elmúlt pár évben. Az bizony már az álom kategória.

De akkor ideje elszakadni az álmok világától, nézzük a tényeket! Mert a legnagyobb valószínűség szerint egy combos sorvadás mellet valószínűleg tudják majd kezelni az adósságot (B-terv: Átírják a pártot egy hajléktalanra).

1, Simon Gábor túl korán került parkolópályára, baromira kéne most az a pénz.

2, A Fidesz szívességet tett a maszopnak, hogy letiltotta a kerTV-s reklámokat. Ha nem teszik, akkor az utolsó kampánnyal ez az 1,8 milliárd most lehetne 2,8 is.

3, Fletónak sikerült nagyobb károkat tenni nem csak az Összefogás/Kormányváltásban, de elnöklése alatt az MSZP-ben is, mint azt valaha is remélni mertük.

4, Piréz megígérte, hogy ha megszűnik a párt, akkor a HVG-ben idézett mondatot magára tetováltatja ribancrendszámnak, ahová a pillangót szokták kevésbé komoly és kimért férfiak (igen, itt szerkesztői belejavítás volt - a Piréz): „Van olyan megyei jogú városi irodánk, ahol társadalmi munkában legfeljebb egy idős néni ül a telefon mellett, de ő sem a hét minden napján”

A Toronyház tehát egyelőre várakozó állásponton van megszűnés ügyben, de megkönnyezni sem fogjuk, ha mégis sikerül összehozni nekik. Kinek hiányoznának? 
Tovább..

Vlagyimir Vlagyimirovics és a kaviárjobboldali erők



Putyin külön kiemelte Orbán Viktor győzelmét – Piszkos Fred dicsérete. Mivel az egyre idiotoibb amerikai liberalizmus hatására sok magyar jobber gondolja úgy, hogy neki a KGB-s Putyin mellé kell állnia, nem árt, ha néhány dologra emlékeztetjük a Tutkó olvasóit. Hátha őket nem eteti meg félévente kaviárral az orosz elnök, így nem érzik kötelezőnek az ánuszbabújást.

Ukrajna káoszáért vastagon felelősek a nyugatiak, főként az amerikaiak. Mert az úgy nem megy, hogy amerikai hivatalosságok osztogatnak sütit a Majdanon a tüntetőknek, majd utána jön a szériőzkonszörn, meg a békesség legyen nektek. A bölcsesség teljes hiányát tanúsították a válság során Victoria Nulandtől a szenilis marhává váló John McCainig. Így távol álljon tőlünk, hogy őket dicsérjük, vagy az általuk támogatott ukrán nacionalisták érdemeit kezdjük sorolni – mindez emberként és magyarként is durva lenne.

A másik probléma azonban a kaviárjobboldalé, és azoké, akik elhiszik, hogy Putyin az „új konzervatív erő” Eurázsiában, és hogy a hanyatló nyugat helyett bizodalmunkat helyezzük a volt komcsi titkosszolgába. Attól, mert az amerikai héják beleragadtak a hidegháború fogalmaiba és képeibe, még nem lesz igazolt Vlagyimir Vlagyimirovics akciója.

Ne kerteljünk: az oroszok bizony gecik. És ezt Magyarországról nézve talán bizonyítani sem kell. Ha nem lenne elég a 45 évnyi megszállás – azt lehet persze „szovjetnek” minősíteni –, jegyezzük meg jól, hogy előtte sem voltak nagy barátaink az oroszok. A dicsőséges, cári időkben sem. Lehet valaki Dosztojevszkij-, vagy Bergyajev-rajongó, ettől még az oroszok alapvetően épp úgy jártak el, amikor érezték a hatalmukat, mint ahogy most. Hazudoznak, agresszorkodnak, felforgatnak, terrorizálnak. És ha arra gondolunk, hogy manapság az amerikaiak szoktak felforgatni ún. civil szervezetekkel – amelyek ellen Putyin törvényt hozott –, jusson eszünkbe, hogy a módszert bizony az oroszok találták ki. A nyugati országok felforgatása szélsőbalos-majd jobbos szervezetekkel, azok felduzzasztása és pénzelése bizony orosz praktika. A jelenlegi ukrajnai beavatkozás a Donyecknél pedig, amit nevezhetnénk „élő pajzs hadműveletnek” is, álá South Park, nettó terrorizmus. (Az agyhalott amerikai adminisztráció és a lelkes szenátorok bűne pedig az, hogy fellázították az ukránokat, ébren tartották a lelkesedésüket, azt éreztették velük, hogy ott állnak mögöttük, majd hagyták őket ebek harmincadjára, hadd csócsálja szét az egészet Putyin. Ebben a meccsben továbbra sincs „jó oldal” – az ukrán kormány, amelynek hatalma leginkább Kijev határáig ér csak el, úgy néz ki, mint egy rossz politikai kabaré: néhány korrupt zsebes és feketeöves nackó szövetsége.)

Köszönjük a méltatást, Putyin elvtárs, de nem kérünk belőle. A rendes magyar ember ugyanis minimum szkeptikus az elmúlt néhány száz év tapasztalata alapján az orosz törekvésekkel szemben, ha nem egyenesen rühelli azokat. És leginkább azért, mert amit most Ukrajna keleti részében látunk, az a sunyi erőszakosság netovábbja – nagyjából az, amikor megindulnak kifelé a tankok az országból, majd az éj leple alatt visszafordulnak. Mert amíg nálunk azért kifejlődött valamiféle kultúra arra nézve, hogy még a kocsmában is vitatkozunk, mielőtt kitörne a verekedés, az oroszok érve mindig az erőszak volt. Az antikommunista érvekre a ruszki válasz a vörös hadsereg. Teljesen megértjük a lengyelek mélyről jövő gyűlöletét a tárgyat illetően.

Csak emlékeztetni szeretnénk jobboldali véreinket, hogy ne ájuljanak bele az ex-KGB-s medvebaszóba, mert nincs miért. Akkor sem, ha utáljuk a lembergi nacionalizmust, mert utáljuk. És akkor sem, ha tele a tökünk az Open Society-vel, és a leányvállalatok hisztijével. És akkor sem, ha elismerjük, hogy Putyinnak tényleg joga van olyan törvényeket hozni akár a homokos propaganda, akár a „civil szervezetek” kapcsán, amilyeneket csak akar – ez valóban az ő dolga, ő dolguk. Azt a kérdést érdemes feltenni, mi zavarna minket jobban: az Amerikából szponzorált jogvédők hisztije, vagy a felségjelzés nélküli símaszkos ruszki terror-kommandó, amely a civil lakosságot használja pajzsnak. A kérdés költői, Putyin anyja meg prostituált.


Ha több száz évig semmi, de tényleg semmi jót nem kaptunk a ruszkiktól, valószínűsíthetően a jövőben sem fogunk.

Ez a konzervatív tapasztalat.

Tovább..

2014. április 19.

Krisztus óta még sörözni is könnyebb!


Jön a nyuszi, tojást tojik, tavasz, megújulás, remény – igazából azt hiszem, az egész Húsvéttal nem igazán tud mit kezdeni valaki, aki nem tudja, mit ünnepelnek ezen a speciálisan keresztény ünnepen eredetileg. A Karácsonyból is sikerült ugye szeretet ünnepét csinálni, az is kicsit magában a levegőben lóg a maga kiheré… vallástalanított változatában.

De a Húsvét még inkább. Nyuszi? Tojás? Mi van? Mi ez az egész? Aki jobban belegondol, a speckó keresztény tartalom nélküli Húsvétnak még annyi értelme sincs, mint a Karácsonynak. Esetleg utána lehet nézni a néprajzi lexikonokban, hogy a nyuszkó meg a tojás meg a locsolkodás termékenységi kultuszokban eredeztethetőek. Erről az egyszeri 21. századi ember arra következtet, hogy a Húsvét is a szexről szól. Amúgyis tavasz van, egyre lengébb, izé, egyre feszesebb, de rövidebb ruhákban járnak a lányok, kivillanak a pasik felsőtestei.

És így lesz valamiből, ami többre hivatott, a locsolás elsikkadásával – mert ma már arra is lusták vagyunk – ivászati derbi este a kocsmában. A Karácsony már most is sokaknak a sörözésről szól a haverokkal, a húsvétból is ez válik éppen, tulajdonképp egy szintre kerülnek a Szilveszterrel.

Persze ha a kiábrándult népeknek komolyabb kérdéseket teszünk fel, akkor terelik a szót, nyugtalankodni kezdenek, és visszamenekülnek a sörükbe. És akkor mondják még, hogy keresztények gyáva nyuszik (na tessék, nesze neked, húsvét), akik belemenekülnek a fogódzókat adó vallásba. Hát, ember, inkább, mint hogy sörbe meneküljünk!

Mi persze itt a Toronyházban imádjuk a sört, és kiváló ivászati derbiket szoktunk rendezni, de épp ezért nincs rá szükségünk, hogy Húsvétkor is ezt csináljuk. Vagy ha hétfő este le is tévedünk a kocsmába, vagy épp a borospincébe, akkor is igényeljük, hogy az ünnepek, jelesül most a Húsvét, másról szóljanak – minek vannak ugyanis az ünnepek, ha az ivászatról szólnak, amit a hét bármely napján tudunk művelni?

Több kell ide.

Ide az kell, legyen ez a Krisztus, aki majd' kétezer bevállalta a kereszthalált – igen, azért, hogy a Toronyházban itt, ma, meg mindenki más, a legénybúcsúra Krakkóba meg Pestre érkező holland meg angol turista is, nyugodtan tudjon sörözni. A nyugodt sörözéshez meg kell a tudat, hogy nem kell megváltani a világot, a hivatásos forradalmárok munkanélküliek, és ezért lehetőségünk van élvezni is az életet. Ennek a dolognak az átérzéséhez meg kellett a negyven napos böjt – így aztán Húsvét hétfő este jobban fog esni a sör, mint negyven nappal azelőtt bármikor. Tudom, pedig egy ideje az inkvizítorok is munka nélkül vannak, és pennájukkal kell inkvizítorkodni. De most a megbocsátás ünnepe van.

Szóval lehet röhögni meg pattogni, hogy "képmutató keresztények", de egyrészt: a képmutató keresztények pontosan tudják, hogy tökéletlen és bűnös emberek, ennek belátásához pedig van mércéjük – utóbbi időnkénti felmutatása miatt kapják meg a képmutató és álszent jelzőt. Szóval inkább azok az álszentek, akik mutogatnak a keresztényekre, miközben ők maguk nem ismernék el, hogy létezik bűn és hasonlók.

Másrészt: aki meg próbálja átélni és megérteni ennek a kétezer évvel ezelőtt élt fickónak, akin a nyugati kultúra alapul, a szenvedését, és elfogadja őt nagyfőnöknek (helytartóját meg kisfőnöknek), annak sok teher lekerül a válláról, s mivel fel tud nézni az égbe, ismeri helyét az univerzumban, a kozmoszban, ezért le is tud nézni a sörébe, és nem fog elgémberedni a nyaka. Se a keze. Ha értitek, mire gondolok. Már csak tudom, pontosan láttam ezt inkvizítori működésem folyamán a középkorban. Nagy idők voltak, érdekesebbek és nem olyan unalmasak, mint ez az elbaltázott 21. század!


Aki hajlandó megélni mélységeket, az könnyebben megél magasságokat is, és nem csak a sokat szidott szürke hétköznapok lesznek az osztályrésze. Merjünk ünnepelni, merjük átérezni az ünnep eredeti értelmét, s akkor – banális, de – elmondhatjuk: Krisztus óta még sörözni is könnyebb
Tovább..

2014. április 18.

Az Erópunói Ember (Homo Eropunicus)


Képzeljük el, hogy 2015-ben a brüsszeli találmányok olimpiájának győztese magyar, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Győztesnek (alias Viktor), és aki olyan zseb-hazugságvizsgálóval utasítja maga mögé a mezőnyt, amely nem igényel fizikai kontaktust: a készülék a hallottak és a valóság összevetése alapján, diszkréten, rezgő üzemmódban jelzi a kamuzást, a hantát. Nos, a bajnok és a helyezettek egyik jutalma, hogy megtekinthetik az EU híres székházát belülről egy körséta keretében.

Az idegenvezető ki más lenne, mint a nyugdíjas Daniel Cohn-Bendit (aliasVörös Dani): maximálisan felkészült, az épület minden zegzugáról órákig tudna mesélni. A meghívottak izgatottan követik őt, de Dani is kíváncsi a csúcsminőségű találmányra. A Horn Gyula-teremhez érve Győztes, aki töriből is ott van a szeren, előveszi találmányát, és ártatlan képpel Vörös Danihoz fordul:

-              Who was Mr. Horn? Csak nem a magyar…? Nem, az nem lehet!
-              De, bizony, Horn Gyula, Magyarország egykori külügyminisztere és miniszterelnöke!
-              Az egy kommer!
-              Ööö… régebben egy ideig valóban tagja volt a kommunista pártnak, mert munkáscsaládból származott, de áldozatos tevékenységével belülről igyekezett megreformálni pártját és a társadalmat. (jól hallható berregés)
-              De hát a felsőfokú tanulmányait is a Szovjetunióban végezte, 1970-ben meg önként és dalolva abszolválta az MSZMP Politikai Főiskoláját…
-              Igen, igen… kétdiplomás ember volt! (kuncogásszerű berregés…)
-              … és már 1954-től tagja a kommunista pártnak. Ráadásul az ’56-os forradalom és szabadságharc idején karhatalmistaként legalábbis „jelen volt” a Nyugati-téri sortűznél, ahol a fegyvertelen tömegbe lőttek 5 halottat és 20 sebesültet hagyva maguk után!
-              Na és?! Illetve… elkeseredésében lépett be, mert a bátyját az ellenforr… szóval a megvadult felkelők megölték! (erőteljes berregés)
-              Ez nem igaz, mert egy szovjet katonai teherautó találta telibe, papír is van róla, meg tanúk! Ráadásul Horn már a bátyja halála előtt több héttel bezupált a pufajkásokhoz.
-              Jaj, te kis…izé… ne itt, mindenki előtt… Különben is, később ő vezette ki Magyarországot a kommunista blokkból a 80-as évek végén! (brrrrr…)
-              Ejnye, de hát még ’88-ban is betett az új pártkezdemények, mint pl. a Fidesz indulásának, és - bár ma már az ellenkezőjét terjesztik róla, de – erősen fosott Nagy Imre újratemetése és a várható szovjet reakciók miatt is!
-              Az nem ő! Horn Gyula büszke európai volt! Példátlan bátorsággal kezdte meg 1989-ben a vasfüggöny lebontását, és a keletnémet állampolgárok előtti határ megnyitásával kiütötte az első követ a berlini falból! *(brrrrrrrrrrrrrr…)
-              De hiszen akkor Németh Miklós volt a főnök! Gondolod, hogy egy vén kommer külügyér csak úgy, a miniszterelnök tudta és engedélye nélkül, magától nekiesik a határzárnak? Pont egy Horn-féle kaliber? Ez csak legenda, amelyet a posztkommunisták építettek Horn Gyula köré!
-              Nemá’, bazmeg… akarom mondani…le is van fényképezve! Egyáltalán, mi az, hogy posztkommunista?! Az MSZP egyik megalapítójaként egy teljesen új és megtisztult, demokratikus pártot hozott létre! A nulláról! (a találmány ekkor gyakorlatilag szétesik a berregéstől…)
-              Ugyan! Simán lenyúlták az MSZMP vagyonát annak ügynök-, pénzügyi- és médiahálózatával együtt! Horn Gyula titkosszolgálati dossziéját pedig SZDSZ-es testvérpártjuk szívességből kiemelte és hazavitte!
-              Elmész te a bús… ööö… búslakodott is a nép, amikor ’98 –ban az MSZP elbukta a választásokat az önkényúr Orbánnal szemben, mert Hornék rendezetten és jó pénzügyi helyzetben adták át az országot! (a készülék már nem működik…)
-              Dani, ezt marhára nem így gondoljuk ám Magyarországon! Horn szeretett pénzügyminisztere, tudod, a Panamai Doktor, Bokros Lali elszegényítette a lakosság nagy részét, leamortizálva a kormányzó balosok szavazótáborát is: erőteljes inflációval, folyamatos forintleértékeléssel, reálbér csökkenéssel, leromló egészségügyi ellátással és statisztikai trükkökkel. Szégyen, hogy az emberként és politikusként is ócska** Horn, akiről köztudott volt alkoholizmusra való hajlama, Magyarország miniszterelnöke lehetett! Horn Gyulát otthon a nemzet józanabb része rühelli, és szeretné elfelejteni. Sőt annak idején Sólyom köztársasági elnök az állami kitüntetésére is beintett! Nálunk még egy takarítóhelyiséget sem neveznének el róla!
-              Na, jó, húzzunk… Nekem megy a repülőm Brazilba!
-              Még egy kérdés, Dani: mondd, mégis, mi a pék bütykös f…ért neveztek el egy prosztó, pufajkás, vén kommunista piásról termet az EU-ban, aki még azt sem tudta rendesen kimondani, hogy Európai Unió?
-              Nem én voltam! Az a Tabajdi volt, meg a szocdemektől az erőszakos Pitt Udo Bullmann!


*   idézet Tabajdi Csaba szerdai nyilatkozatából

** Gyurcsány Ferenc engedélyével (kizárólag a HírTV-nek és munkatársainak fenntartott jelzője)
Tovább..

Összefogás: game over!


Mesterházy végre kimondta, amit mindenki sejtett már. Infórádió, Aréna, szerda este. „Jelen formájában nem megy tovább az összefogás.” Nagy sóhaj. Majd piciny koppanás. valószínűleg az a bizonyos „nagy kő” esett le Attila szívéről. S gurult tovább, egész Gyurcsány tyúkszeméig, ki halkan feljajdult…

De vajon nem késett -e egy csöppnyit el, eme coming out?  Másfél héttel a bukás után kijönni ezzel a vallomással? Igaz, jobb később, mint soha. No, de mégis!

Persze, Attila igyekszik „előremenekülni”. Bízik abban, hogy az uniós választásokon, ha a Fidesz-KDNP-vel nem is, de talán a Jobbikkal versenyben marad majd a második helyért. Ha pedig a DK pofára esik Gyurcsányostul, az Együtt-PM pedig leég Bajnaival az élen (amire most jó esély látszik), akkor jól számolhat Attila.

De mit számol vajon még? Másodiknak lenni, kétharmaddal szemben? Kétszer veszíteni miniszterelnök-jelöltként? Harmadszor is esélyt kapni? Kitől? Az MSZP-től? A baloldali emberektől?

De bárhogy matekozik is, semmi sem fogja megmenteni a végső és az egyetlen levonható konklúziótól. Ceterum censeo: Mesterházynak mennie kell!

Szegény Attila, hiába vágatta le csinos kis pinaszakállát, hiába lőtte be a séróját és fölöslegesen növesztett férfias pocakot – nem tudott valódi alternatíva lenni. Tehetséges – de nem eléggé. Ügyes – de nem eléggé. Okos – de… Sok mindenre alkalmas lehet Attila, de miniszterelnöknek nem.

Belátni viszont ezt nem akarja. Küzd, mert fiatal, és mert önreflexiója nulla. Küzd, mert bízik még abban, hogy újraépíthető valami életképes alakulat a szocialista párt romjaiból. Pedig egyre többen szólnak neki: „Attila, elment a hajó!” De ő süketnek tetti magát.

De mit is tehetne most Mesterházy? Az összefogást csesztetheti ugyan, de tény, hogy az együttműködést ő írta alá. Ezt a felelősséget nem háríthatja át senkire. Ha azt mondja, hogy jó ötlet volt, akkor nem tud mit kezdeni a bukással, illetve szembe kell néznie a felelősséggel; ha pedig utólag elhibázottnak tartja az egész kényszerházasságot, akkor meg felmerül a kérdés: minek ment bele? Talán zsarolták? Talán Gyurcsány zsarolta? Akkor van valami folt a múltjában. Ha meg nem, akkor viszont nem tudja megválaszolni azt a kérdést, hogy minek is írta alá ezt az egész együttműködést? Minek fogott kezet a népnyúzó, amerikai hátszéllel érkező, az IMF érdekeit képviselő Bajnaival; minek vette maga mellé az LMP-t szembeköpő, áruló PM-sekkel? (Akik az elmúlt huszonöt év leggusztustalanabb politikusai.) Minek vette be Gyurcsányt is a buliba? És egyáltalán: miért ment bele, hogy az egykori SZDSZ is ugródeszkának használja a szocikat. Mert Fodor Gábor nélkülük soha nem került volna be. (Fodor meg esélyes a „a legkisebb népi felhatalmazással valaha parlamentbe került képviselői” díjra!)

Miért fogtál össze Attila? Miért? Pedig még egy első éves politológus hallgató is megjósolta, hogy a matematikai képlet ebben az esetben nem pusztán összeadás lesz. És nem is lett. Gyurcsány, Fodor, Kuncze, vagy éppen a kalandor Kerék-Bárczy Szabolcs, többet vitt, mint amennyit hozott. De talán Bajnai sem a pozitív irányba billentette a mérleget.

Még egy dolgot tehet Attila. Ha új, pontosabban meglepően új programot hirdet. Kiforgatja a szocialista világot a sarkaiból. Amit egyébként meg is próbált. De a gyakorlat azt mutatta, hogy mindez teljesen esélytelen próbálkozás volt. A választmányi „kibeszélő show” után ugyanis pánikszerűen próbálkozott két politikai irányvonal megfogalmazásával. „Rendpárti szocializmus” és a „cigány-ügy”, amire nagyobb figyelmet kell majd fordítaniuk a jövőben – vélte a sajtótájékoztatón. Hogy aztán a kulisszák mögött ráboruló díszlet romjai alól gyorsan ki is nyögje: nem úgy gondolta. Mert, mikor észrevette szegény, hogy mekkora hülyeséget mondott, rohant is a népszabihoz, hogy egy teljesen ellentétes tartalmú interjút adjon. Rendpárti szocialista párt nincs és nem is lesz – mondta már emitt. Hűtve a felizzó kedélyeket, lemondva a kitörési pontról.

(Pedig milyen szép is lett volna ez alapján elképzelni 2018-ban a választási küzdelmet! Elképzelni, hogy a szelídülő Jobbik, akkorra már végképp szalonképessé válva – megdorgálja a szocialista pártot a cigányozásért és a rendpárti dumáért. Esetleg Vona felhívja telefonon, a már brazil nyugger Daniel Cohn-Bendit liberális megmondó embert és kéri, hogy térjen már vissza egy kis időre, demokráciát félteni a rasszista, cigánygyűlölő, rendpárti szocik ellen. De ez az álom sajnos szertefoszlott…)

Szóval vége van. Nincs tovább összefogás, nincs tovább kormányváltó baloldali összeborulás. A kényszerházasság viszont nem kecsegtet szolid válással. Csúnya viták elé néz a baloldal. És könnyen megjósolható, hogy nemcsak az összefogásnak lesz „kaput”, hanem Mesterházy Attilának is.



Tovább..

2014. április 17.

Kötelező Nyilvánvalókapitánykodás


Három dolgot lehetett előre kijelenteni a választások kapcsán politikai elemzőként Nyilvánvaló Kapitányként. Az első az volt, hogy a Fidesz lazán nyer. A második, hogy az tapló módon, a rendszerváltozás óta első alkalommal, nem fog gratulálni a vesztes a győztesnek. A harmadik pedig, hogy a vesztesek un block illegitimnek tekintik majd az eredményeket. Nyilvánvaló Kapitány háromból hármat behúzott.

Az első kettővel foglalkoztunk már eleget, jöhet a harmadik: Az Együtt-PM jogi lépéseket kezdeményez a győzteskompenzáció miattszólnak a hírek, de a többiek sem állnak le a nyavalygással. Nem tekintik legitimnek az eredményeket, mert az szerintük nem a választók akaratából alakult így, hanem a választási rendszer miatt, amit ugye a Fidesz tudatosan alakított úgy, hogy kétharmaduk legyen.

Valóban vonzó lehetőség, hogy jó szokás szerint mindenben keressék a hibát, sőt a bűnt, csak saját magukban nem. Ők Összefogtak, tehát mindent megtettek a győzelemért, azt mégse történt semmi.  Szó szerint követték a legendás értelmisi hátországuk útmutatását. Persze, elfeledkeztek szavazókat gyűjteni, de hát ez van, ha az ember nem normális pártokat, hanem médiapártokat grundol. Kirak a tévébe és az internetbe 6-8 valamennyire ismert arcot és aláírja, hogy Korszakváltók vagy Demokratikusék Koalíciója, és képes április 6.-án úgy csinálni, mintha valódi esélyese lenne ennek a választásnak.

Nem meglepő, a magyar hard core baller-scene legnagyobb barátja és amerikaihangja, Kim Lane Scheppele asszony rögtön megpróbálta mögéjük rakni a szakértelmet és kimutatni a magyar választási rendszer alattomos elfideszesedését. Két magyar segítőtársával eljutottak a negyedik alapműveletig, az osztásig, és megállapították, hogy az emberek a Fideszre szavaztak, és az ő szavazatukból mandátum kerekedett. Nahát. Akik meg nem a Fideszre szavaztak, azok szavazataiból kevesebb mandátum kerekedett. Nahát. Aki meg nem szavazott, vagy nagyon kis pártra, annak a szavazólapjából csak papírhulladék kerekedett. Nahát. Mindezt a Princeton egyetem „jogászprofesszora”, aki Bánkúti Miklós közgazdásszal és Réti Zoltán matematikussal eddig jutott a megfejtésben. Választási matematikai szakirodalom meg vajon mi?

Pedig ha félretennék a nácifidesz választási csalt hipotézist, akkor az első mondat, amire figyelmezni illenék az a következő: A kevert választási rendszereket (mint a magyar) általában az arányos rendszerekhez sorolják, mivel az arányos rész, legyen bármilyen kicsit is – arányosabbá teszi a rendszert, mint a tisztán többségi (pl. angolszász – szia Scheppele), de ettől függetlenül nyugodtan állhat közelebb a többségihez is. És innentől nincs értelme igazságtalan választási rendszerről beszélni (korábban sem volt), mert egy választási rendszer nem lehet igazságtalan. Lehet többségi és lehet arányos, illetve lehet a kettő közé valahova belőni. De igazságtalan nem lehet. Ahogy a leves sem igazságtalan, hanem sótlan.

Itt megjegyezném, hogy Scheppele által nyilván istenített angolszász választási rendszerben a magyar eredmények egy 90-10 százalékot hoztak volna össze a Fidesznek, ugyanis 106 egyéni választókörzetből 96-ot megnyertek. És az se lett volna illegitim. És igazságtalan sem.

A sokat vitatott győzteskompenzációban sincs semmi nóvum. Ha a mandátumot nem eredményező egyéni jelöltre adott szavazatokat áttesszük az országos listára, akkor teljesen alkotmányos és demokratikus megoldás nem csak a vesztesre adott szavazatokat, hanem a győztesre adott, de nem mandátumképző voksokat is átvinni. Ebbe még a Scheppele asszony által nekünk, buta elmaradott kelet-európai parasztoknak javasolt, Courtocracy sem igen tudna belekötni.

De az illegitim-legitim vita megoldó kulcsa nem itt rejtőzik. A Libnyaf szokta mindig mondani, hogy ne egy-egy elemet vizsgáljunk, mert azok lehetnek akár alkotmányosak is (micsoda engedmény), hanem a teljes képet, a gonosz szándékot! Rendben! Akkor felteszem a nagy kérdést: Mi a célja a választásoknak? Az, hogy a szívünknek oly kedves pártok szépen, arányosan beszökellhessenek a parlamentbe? Ki kell ábrándítanom a Libnyaf képviselőit. A magyar választójogi hagyományban a választások legfontosabb célja a működőképes kormányzó többség létrehozása. A korábbi választási rendszerünkre is ez volt a jellemző.

De akkor miért torzították az inkább arányos-többségi kevert rendszerünket inkább többségi-arányos kevert rendszerré? – teheti fel jogosan a kérdést a Libnyaf. Azért, mert már nem kétosztatú a politikai berendezkedésünk, amiben azért sikerült pár koalíciós válsággal majdnem összehozni néhány kormányzás-képtelenséget, hanem minimum három. Három, ha elegánsan ide vagy oda soroljuk az LMP-ét. Ha nem soroljuk sehova, akkor négyosztatú. És egy ennyire fragmentált, egymással koalícióképtelen pártokból álló felhozatalban vagy inkább többségi-többségi kevert választási rendszerünk van, vagy soha többet nem alakít senki kormányt. Egy tisztán arányos választási rendszerben most nem az EP készülnénk, hanem a megismételt országgyűlési választásokra. Félévente.

Tulajdonképpen úgy is hivatalban maradt volna a kétharmados Fidesz…

Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger