2014. július 22.

Bajnai pedofilja


Nos, nekünk is van immár BBC-s ürgénk, saját lebukott pedofilunk, és immár saját szemünkkel láthatjuk azt is, amit eddig csak a fejlettségéről és haladottságáról híres Nyugaton tapasztaltunk, az úgynevezett Liberal Logic 2.0-t bevetésen.

Az annyira nem új, hogy akármennyire is például a saját kis blogjukat hívják Kettős Mércének, jóval kevésbé  vannak ellene, mint amennyire bőszen működtetik ezt az egyéb iránt elég aljas kis módszert. Tehát a mi kutyánk kölyke, te kutyád kölyke felállásban vannak a mi pedofiljaink, meg a ti pedofiljaitok. Az ő pedofiljaik alapvetően jófejek, akik egy a társadalom által marginalizált és érthetetlen módon elítélt szexuális identitás képviselői, akik szemben a felszabadult melegekkel, kénytelenek általános megvetettségtől sújtva élni életüket a Closetben. Az ilyen pedofilokról készülnek szép ködös művészfilmek, beszámolgatnak élményeikről az önéletrajzi írásaikban, mint tette hazánk nagy barátja, aki képes volt az EU-ban újra összehozni az áruló Jávorbénit a hűséges Meszericcsel.

Ők, a liberális pedofilok általában megússzák ezeket a dolgokat, hasonlóan a BBC mókamesteréhez, aki szintén liberális pedofilként molesztálta a mi magyar pedofilunkhoz hasonlóan a TV-ben a gyerekeket. De ők nem gázosak, sőt, ők alapvetően hihetetlenül szeretnivaló, jófej emberek, amolyan Michael Jackson típusok. A hevesebb vérmérsékletű melegjogi aktivisták szerint gyorsan hozzá is kéne csapni egy P-t az LMBT-betűszóhoz, hisz szegény pedók kimaradtak a sikersztoriból, ami által már a „parafília” szó használata is felveti a rejtett homofóbiát. A liberális pedofilokkal általában nem történik semmi. Se az áldozataikkal, se azok szüleivel, se velük. Ők így megússzák. Nem mennek dutyiba, nem koncolják fel őket lincselő tömegek, az áldozataik nem írnak glosszákat a The Guardian vagy a New York Times véleményrovatába, és az ügyeik sem futnak tovább két-három hétnél.

Node vannak ám más pedofilok is. Gyermekek ártatlanságában tocsogó, erőszakos, büdös, akasztanivaló pedofilok, akik elrabolják a gyermekek jövőjét, meggyalázzák az ifjúságukat. Akiknek legszívesebben a beleit kellene kitépni azért, amit tettek, és akiknek a mocskos tette abszolút rávilágít arra a Szervezetre is amely képes szó nélkül megtűrni ilyeneket a sorai közt: ők a pedofil papok.

A liberális logika szerint ugyanis a pedofil papnál nem is az a gáz, hogy pedofil, hanem hogy pap! És ezért szépen hozzáférkőzik a gyerekekhez, hogy aztán a Püspök atya szépen elsikálja a huncutságokat, és majd csak 40-50 év után derül fény arra, hogy Tibi atya kinek a köldökéből szürcsizte a pálinkát, és kivel simiztette meg a brét egy szentképért. Természetesen, ha a liberális pedofil él vissza azzal, hogy egy liberális gyakorlógimnázium magyartanára, tévés gyerekműsor-vezető, az nem olyan, mintha valaki azzal él vissza, hogy pap. Kettős Mérce No.1. Amit a pap tesz égbekiáltó bűn, amit a liberális pedofil tesz, az csak egy nagyon rétegelt formájú szexuálisidentitás-féleség. Kettős Mérce No.2. Ezen túl meg, amit a liberális pedofil tesz, annak semmi köze a liberalizmushoz, a liberális politikai szervezetekhez, amiknek tagja, míg a pedofil pap számára az egész Egyház nyújt fedezéket évezredek óta, tehát ugyanannyira mocskos ő is mint az, amit a pedofil pap csinál. Kettős Mérce No. 3.

Akkor tisztázzuk ezúton a Toronyház szerkesztőségének véleményét: a pedofília parafília. Abból is a legborzalmasabb. A pedofilokat a társadalom azon selejtjének tartjuk, akiket azonnal vonnánk ki a forgalomból. A pedofil mindent és mindenkit bemocskol a tettével, így – bár azért a katter vonal elég erős nálunk - mi a pedópapokat pláne máglyán égetnénk el, és a Pápánkkal egyet értve nincs helyük az Egyházban, és zéró tolerancia van érvényben. Az Egyháznak is vezekelnie kell azért, amik történtek, a sikáló püspökatyákat meg legszívesebben behajigálnánk valami bányába.

Épp ezért amikor a ballibek és széllibek elkezdenek siránkozni, valójában magukat leplezik le ezekkel az eszmefuttatásaikkal. Mert Bajnai pártját, ahogy az egyházat is marhára mocskolja ez a botrány, ahogy Bajnai Gordon, épp olyan, mint a drága Püspökatya, aki frankón elsikálja Tibi atya kis játékait. És igen, rájuk is ömlik most a mocsok, meg a magyar igazságszolgáltatásra, meg arra, hogy a jó kis ballib oldal valójában pont úgy viselkedik, mint az általa öklözött Katolikus Egyház azokon a rosszabb napjain, meg éveiben, amikor nem Ferenc pápa rugdosta volna ki a pedópapokat sorra, és tett volna számtalan gesztust az áldozatok felé.

Vajon Bajnai a magánvagyonából fog kárpótlást adni az áldozatoknak, akiket Sipos Pál mocskos üzelmei tettek tönkre?

Vagy arrafelé pont annyi kell Bajnai Atyának, hogy Sipos kellő hangsúllyal adja elő a „fasizmustól rettegő zsidó” standard siralmát, hogy védelmet élvezzen mindentől, hisz ha mondjuk pár feldühödött szülő elkapná az utcán, és mondjuk helyszínileg agyonverné, amit megértenék, akkor egész biztos életbe lépne Kettős Mérce No.4. miszerint nem az életeket tönkretevő pedofil állattal végeztek elég vigilante módon az áldozatok, hanem Magyarországon zsidókat bántalmaznak.

Nem akarunk ötletet adni, viszont azt őszintén állíthatjuk: mi nem működtetünk kettős mércét. Így Sipos Pállal szemben is csak annyit tudunk kívánni, hogy kapja meg azt, amit érdemel.


Tovább..

2014. július 21.

Az Orbán-gyerekek és az uborkaszezon


Új műfaj körvonalazódik a Soros és egyéb baller oligarchák felbootolta „függetlencivildemokratikus” médiában. Ez pedig az, hogy cyberbullying szintig mennek Orbán Viktor gyermekeinek alázásában. Orbán Ráhel helyében például én kb. emigrálnék a férjemmel valami távoli országba, és ott nevelnék kecskéket, de valószínűleg Szily kapitány vagy valamelyik 444-es díszfasz még ott is rám találna, hogy írjon egy posztocskát a kecskék és a családom viszonyrendszeréről.  Mert nem elég, hogy kb. megkeserítették az esküvőjét, kaffogtak a lánybúcsúján, szétküldik az apja lenyúlt telójával a médiákokat, csesztetik a bekötőúttal a házához meg ilyenek, még szegény leányzó írásképén is röhögnek amit naivan Tereskova kiállításán volt a drága képes beirkálni. Ezek után jó hogy nem mennek utána és csinálnak paparazzi képeket a nászútjáról.

Mert ők ilyenek. Aljas kis szemét banda, a média nevű komplex jelenségcsoport legalja, az a fajta politikai bulvár, amelyiktől minden jóérzésű ember elhányja magát.  Olyanok ők, akik el fogják érni nagyon hamar, hogy konkrétan visszasírjuk Drágajóbolgárurat meg Aczélelvtársat, mert amazok legalább még újságírást műveltek, nem úgy, mint ez a horda. 

Mivel nem látunk be az Orbán gyerekeinek az életébe, azt se tudhatjuk, hogy nem épp valami amish módjára kénytelenek élni ott Felcsúton valami zárt közegben, a világtól távol, hogy egyáltalán képesek legyenek elviselni, hogy ki az apjuk. Lehet persze vájkálni, meg minden, de lehet empátiával is közelíteni emberekhez, és mérlegelni azt, hogy hol vannak az etika határai.

Hát nem ott, ahol a 444-nek meg az nárcisztikus Szilynek, akik miután valószínűleg megérezték, hogy az Orbán Ráhel basztatása című szappanoperájuk kezdi átlépni a jóízlés határait, gyorsan kipécézték maguknak a következő gyereket, a meglepően snájdigra sikeredett Orbán Gáspárt, akit Apa volt olyan jó fej és elvitte magával a Meccsre (esetünkben ez a brazíliai VB döntője). Ez elég is lett ahhoz, hogy 444 már rá is zendítsen arra, hogy mi módon van „jussa” Gazsinak ott ülni sréhen Merkel előtt valami afrikai államelnök tarkójának a fedésében. Mármint hogy kotródjon, takarodjon, pusztuljon ő onnan a képből, ahol Bajnai Gordonkának kéne ülnie, vagy valamelyik tetszőleges, általuk preferált faszfejnek inkább.

Mondjuk ülhetne ott a nővé operált Szily Laci, milyen faszán is mutatna a kis szőke bozontjával meg a kacsapicsára szűkült szívós szemeivel.


Mert mi történt? Az történt, hogy a Miniszterelnök, akit nem mellesleg Orbán Viktornak hívnak, másodszorra (ha az EU választást is választásnak vesszük, akkor zsinórban ötödszörre) verte péppé a baller tábort. Ezért Apa „jussot” szerzett arra, hogy mint hazánk miniszterelnöke ott csücsüljön a VIP páholyban a brazíliai foci VB döntőjében, és vigyen magával „Még-Egy-Embert” ami valljuk be még neki is elég nagy szó. Valószínű, hogy ehhez kurvára választásokat kell nyerni, hogy megtörténhessen, különben marad az, hogy hat évig spórol az ember a zsöllyéért, és még akkor is boldogan hal meg, ha sikerül kijutnia Brazíliába, a Föld másik felére, fizetni a szállodát, repülőt, jegyet, stb.

Tehát Apa dönthetett, hogy kiviszi Anyut a pluszegyedik székre, vagy máshogy dönt. És máshogy döntött, nevezetesen úgy, hogy inkább a fiát viszi ki, aki focizik, szép snájdig, sportos, és ha már így esett, akkor ne csak a szívás maradjon neki, hanem legyen egy életre szóló élménye, ha úgy tetszik haszna abból, hogy megszületett. Na, ez fáj a bulváréknak, ezért kell gyorsan rácuppanni a srácra, és ekézni ahol lehet. Egyet számoltak el, hogy Gazsi eléggé karakán srácnak tűnik. És ezért rájuk írt.

Megírta a 444-nek, hogy lehet róla leszállni, mert ő nem közszereplő, csak a Főnök fia, és nem tett senkivel semmit ahhoz, hogy rajta élezzék a nyelvüket. Amire aztán valamelyik díszfasz hosszan válaszolt is, jó kis kioktató hangnemben leosztotta Orbán Gáspárnak, hogy szerinte hol is van az ő helye. Nos, akkor mi meg szeretnénk elmondani, hogy szerintünk hol van a 444-Cink brigád helye, de ha ezt részleteznénk, akkor valószínűleg magunkat járatnánk le.

Mindenesetre legyen annyi elég, hogy az ilyen újságírásnak hazudott lószar, amit művelnek kb. ideig-óráig működik. Néhány kósza kattintást, ami amúgy csöcsökre meg macskakölykökre menne le lehet akasztani, de egy idő után nincs olyan hülye kamasz, amelyiknek ne esne le, hogy valójában iszonyat pénzekért vannak személyesen újfent átverve. 

Sajna, a 444 olvasóinak többsége Orbán Gáspár generációjának tagjaként már a Rendszerváltás után született, tehát ők most vannak épp először átbaszva a selejt baller brigád által, és egy újszülöttnek minden vicc új, nem beszélve arról, hogy az ő szüleik épp azok a ciki apák és anyák, akik most épp kétharmadolnak. A 444 meg épp mézesmadzaggal próbálja beédesgetni a lázadó ifjakat pont abba bokorba, ahol már párszor az elmúlt évtizedekben Sipos Pál féle komcsi pedofilként, magukat marha jófejnek mutatva és népszerűségen lovagolva megerőszakolták az országot.


Orbán Gáspár levele ezért is pozitív dolog, ahogy az is, hogy ébredeznek a fiatalok, mert az ilyen aljas akciókkal ez a társulat súlyosan veszti az olvasókat, és hála Isten a Bajnai féle pedofil-brigád meg a szavazókat.

Csak így tovább Orbán Gáspár!
Tovább..

2014. július 20.

Fapados körbetánc Sebaj Tóbiással



Nincs mese! Az egykor szebb napokat látott utódpárt a szemünk láttára zsugorodott törpepárttá. Egyszerűen meg kell szoknunk ezt a tényt. És itt most nemcsak a választási eredményre gondolunk. Mind társadalmi beágyazottságában, mind szellemi holdudvarának befolyásában, mind tagságának számában, mind politikájában, mind profizmusában, et cetera – oly’ cicinyi-picinyi szervezetté váltak, hogy lassan már alig látszanak innen Tutiblog felhőkarcolójából.

Túl vagyunk ugyanis a várva várt tisztújító kongresszuson.

A megelőző hetekben csordogáló „teljes és felmenő tisztújításon” már elmerengtünk e helyütt. Összefoglaltuk a neveket és megállapítottuk, hogy az egész megújulás egy nagy kalap… humbug. Voltaképp egy körbetánc, ahol a „volt-komcsik” és az „ex-gyurcsányisták” kezüket egymás hátára téve „vonatoznak” Bunyós Pityu lakodalmas nótájára. Ódivatú öltönyben és kosztümben kiöltözve, mint „Szaros Pista Jézus neve napján”. Vagy inkább egy „B kategóriás” falunapon Kasza Tibivel a kínszínpadon.

De viccen kívül: nem volt itt semmiféle megújulás. Csupán annyi történt, hogy a Kiss Péter által összegründolt BIT tagok és a Gyurcsány köpönyegéből kibújt ifjú generáció előre került a „falunapi vonatozásban”. Most meg körtáncot jár, azaz pozíciókat csereberél egymás közt – miközben a nyugdíjba menni nem akaró Kovács Laci bácsi és Lendvai Ildi néni rosszallóan csóválja a fejét és hangosan mondogatja: „Ezek a mai fiatalok! Ezeket nem érdekli semmi más csak a szex, meg a szipu!” – hogy az utóbbival egy örökbecsű Monty Python mondatot is idézzünk, ha már az „élet napos oldalát” a szocik esetében nem nagyon látjuk.

A hétvégi kongresszus igazi fapados rendezvényre sikeredett. A szocik annyira kicsik lettek, hogy már a német szociáldemokrata párt elnöke sem személyesen, csupán egy levélben köszöntötte az egybegyűlteket. (Ráadásul a megújulásra készülő párttagokat az unijós baloldalon még mindig divatos „Kedves elvtársnők és elvtársak!” kezdetű köszöntéssel üdvözölte, amely hallatán még a mindig mosolygós Hiller Pisti is kínosan fészkelődött. Pedig Horvát Csabinak kellett felolvasnia.)

De a jelenlévő újságírók is panaszkodtak a rendezvény fapados voltára. Még a nem annyira kényes indexes arcok is telekáromkodták az internetet, hogy nem volt ingyen pia és zaba, sőt még a wifivel is spóroltak a szocik. Pedig azelőtt mindig „terülj, terülj asztalkámmal” nyalták fényesre udvariasra és megértőre a liberális sajtómunkások fenekét.

Szembetűnő volt továbbá az is, hogy míg a helyszín a szokásos SYMA csarnok volt, addig az általában résztvevő küldöttek száma hatszázról háromszázra csökkent. Bár a párt vezetése igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy nem a párttagság csökkent a felére (á nem! sőt, a dékába sem ment át senki!), hanem egy alapszabály módosítás miatt vannak most kevesebben.

Aztán jött a tisztviselők megválasztása. Körbetánc Sebaj Tóbiással. Meglepetés nélkül Botka választmányi elnök maradt, Gőgös Gúnár Gedeon Zoltán pedig elnökhelyettes lett. Márton Rolandot Székesfehérvárról, aki csupán a szavazatok 56,25%-át kapta meg; Ujhelyi Pistit Brüsszelből; és végül a még mindig jó képű Lukács Zoltánt (aki szintén csupán 59%-ot kapott csak) alelnököknek választották.

Habár már azt sem nagyon értettük, hogy az elnök mellé miért kell egy helyettes és három alelnök, de abban máig teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy minek még ezek mellé elnökséget is választani. Habár Kovács Laci bácsinak nem jött be az alelnöki pozíció és Lendvai Ildi néni is kimaradt a buliból, azt mégis elérték, hogy az elnökség megválasztásakor azt történt, amit ők akartak. Ugyanis egy héttel ezelőtt, „Deák Kör” néven elkezdtek szervezkedni és azt üzenték, hogy ők bizony azt szeretnék, ha az elnökség kétharmada nem parlamenti képviselő lenne. (Ez persze Mesterházy és az általa összerakott frakció ellen szólt.) Nos, habár ők maguk nem kerültek be a vezetésbe és a kérésüket is visszautasította a párt választmánya, a vénkomcsik álma mégis valóra vált. Ugyanis sem Bárány Balázs (63,75%), sem Beke Károly (56,67%), de még az örök kedvencünk, a „nőügyekben” oly jártas Gurmai Zita sem (57,08%); ahogy Laskovics Diána (52,92%), Tüttő Kata (74,11%), Magyar András (50,2%), Móricz Eszter (51,16%), Komjáthi Imre (66,51%) és Nemény András (52,19%) sem parlamenti képviselő.

A százalékokat egyébként azért tüntettük fel, mert jól látszik, hogy a kongresszus nemcsak fapados volt, hanem szokatlanul megosztott is volt némely személyi kérdésben.

Mint ahogy a megosztást és nem az összefogást hirdette meg az újdonsült elnök úr is. Sebaj Tóbiás – nyílván nem a Pride fesztiválra célozva – azt mondta, hogy nem „szivárványkoalíciót” akar építeni, hanem egy „erős baloldalt”. De egyébként is legalább annyit szapulta Gyurcsányékat és az többi baloldali szervezetet, mint a főellenséget, a Fideszt.

Voltaképp hadüzenetnek is felfogható beszédet hallhattunk a megválasztása után.

Mi meg izgatottan várjuk, hogy egy zsugorodó, belső vitáktól terhes párt mire lesz képes, ha többfrontos küzdelmet indít jobb- és baloldalon egyaránt. Van egy tippünk: elsüllyed a magyar történelem szemétdombján.

Hajrá Tóbi!

U.i.: Hová tűnt Szanyi Kapitány?



Tovább..

2014. július 17.

Vajúdott ez EU, Junckert szült


Vajúdtak a hegyek és egeret szültek, vajúdott az EU és Junckert szült. Folytatódik az unalmas technokrata kurzus, mindez hosszadalmas, nehézkes egyeztetések után. Martin Shultz szocialista európai parlementi elnök azt üzeni a csúcstalálkozónak, hogy ha nem lesz elég nő a bizottságban, akkor az EP beint, Cameronnak meg hogy nem biztos, hogy elfogadják a brit biztosjelöltet. Juncker bejelenti, hogy meg kell menteni a jóléti államot, a szociális juttatásokat, és meg kell óvni a nacionalistáktól az EU-t, mert a nacionalizmus csak háborúhoz vezet.

Nem mondom, bátor dolog az eddigi EU-s kurzust, irányvonalat képviselni, miután épp agyonnyerte magát az euroszkeptikus radikáljobb EU-szerte. A tudatlan tömegek nem tudják, hogy lennének boldogok, és nem hallgatnak a brüsszeli falanszterben lakó bölcsek tanácsára, akik hűvös kívülállással (függetlenséggel) szemlélik az eseményeket, ötszázmillió olyan békának tekintve a népeket, akiket nem kell megkérdezni a mocsár lecsapolásáról. Oké, Juncker inkább munkahelyeket teremtene, EU-s pénzből, nem pedig csapolna, de talán a legutóbbi EP-választás eredménye és részvételi adatai épp arra mutatnak, hogy ha a bizottság meg akarná nyerni magának a békákat, akkor kevesebb melóval is beérhetnék.

Pontosabban lepasszolhatna egy csomó melót vissza a tagállamoknak, a szubszidi... szidi... szubszidiaritás, na ki bírtam mondani, a decentralizáció és regionalizáció divatos, tökeurópai jelszavai jegyében. És nem ráz öklöt a választópolgárok felé, hogy anyátok, nem értitek! Hát boldoggá akarunk tenni titeket, ezért egész nap itt molyolunk a brüsszeli üvegkalickákban, ahol az üvegházhatás miatt nagy a felmelegedés! Bírjad ki nyáron, július közepén!

Ehelyett anno Barroso bácsi arra figyelmeztette a skótokat, hogy függetlenségi vágyuk ósdi nacionalizmus, ami nem divat az EU-ban, és nem errefelé megy a világ, fogják vissza magukat, mert a végén még kívül találják magukat az EU-n, Hát, én mondom, ez pluszérv a skót függetlenség mellett, de a nacionalizmusmentes brüsszeli kerületben kuksolók láthatóan nem értik ezt. Meg azt sem, hogy a regionalizáció éppenséggel összhangban van skótok, katalánok és mások elszakadási törekvéseivel. Vagy a sokszínűség csak a nyelvben és a kajákban mutatkozhat?

Szóval nem a népekkel kéne keménykedni, hanem virítani kellene valamit ott, Brüsszelben, ha meg akarják maguknak nyerni Junckerék a népeket, és hosszabb távra akarnak maguknak még melót az amúgy kibírhatatlan brüsszeli üvegpalotákban.

Felüdülésként meg a társulat a csúcstalálkozó-szervezés előtt lemehetne szafarira a pórnép közé Portugáliától Magyarországig, megértjük, ha nem akarnak kiszállnia buszból, fotózni lehet, vadászni nem. A költségeket állják a tagállamok. Aztán jöhet a biztosok kinevezése, majd a hatáskörök visszapasszolgatása a tagállamoknak. Több szabadidő lesz Brüsszelben, több tájékozódásra, pihenésre lesz idő, s talán kitisztulnak a fejek, uborkagörbület- meg EU-szintű szja-szabályozás helyett pedig lehet néhány megmaradó témára koncentrálni, de arra rendesen.

A Brüsszelt körülölelő, Európának nevezett barbár térség fokozott biztonsági intézkedések melletti meglátogatása azonban legalább félévente kötelező programja kell legyen a birodalmi vezetésnek.

Tovább..

2014. július 15.

Kismalacok


Nagy szerencséje van Eörsi Mátyásnak, hogy elromabűnözésezte magát a tévében, különben teljesen elfelejtettem volna a nevét.

Nagy szerencséje volt ezzel továbbá a média siserehadjának is, mert rá lehetett gerjedni végre valamire. Most amúgy is jól megy ez a romatéma, lehet nácizni meg libsizni, meg naugyemegmondtamozni. Kiderült, hogy Eörsi rasszista, hogy a DK meg a baloldali jobbik.

Jó ez mindenkinek, akinek a bögyében volt a másik, most szabadon engedheti végre az indulatokat. Akik majdnem a múlt ködébe vesztek, most kiderül, hogy mégiscsak fontosak. Az újságíróknak meg megvan a karakterszám a betevőre. Nevezhetnénk mindezt jólfizetett, de ártalmatlan köldöknézegetésnek, illetve egymás köldökében turkálásnak, ha e tisztes társaság mellékesen éppen nem a társadalom valós belső feszültségei által gerjesztett vad hullámokat lovagolná meg. Mivel azonban ez a díszes társaság a habokba nem merítkezik, tisztes távolságot tartva a befröcskölődés veszélyétől, kijelenthetjük, hogy politikusaink és a róluk, mellőlük, alóluk, beszélők közös egyetértésben szörföznek egyre távolabb a valóságtól.

Az egyszeri magyari persze tisztában van a maga bajával. Tudja jól, hogy nem a cigánysággal magával van legfőképpen problémája, hanem egyszerűen csak fél. A haragját és kétségbeesését a jövő bizonytalansága okozza. Az egyszeri magyari attól fél, hogy az országa elöregedik, hogy a fiatalok elmennek, és nem jönnek vissza. Hogy egyre kevesebben fognak dolgozni, és összedől a szociális rendszer. Az egyszeri magyari látja, hogy a gyermekvállalási hajlandóság jelenleg is sokkal magasabb a cigány lakosság körében emiatt a jövő Magyarországában magasabb lesz a cigányság aránya, de azt nem látja, hogyan tudják a mélyszegénységből érkezők betölteni a munkaerő-piaci helyeket.

Az egyszeri magyari attól fél, hogy nem valósul meg a cigányság integrálása, és az ország lelakott lesz, szegény, öreg és igénytelen

Van nekem egy kedvenc mesém a három kismalacról meg a farkasról. Ezt a mesét sokféleképpen lehet értelmezni, egyik lehetséges megoldása a félelemről szól. A mesében a gonosz farkas sorra elpusztítja a kismalacok házait, mire a legidősebb, legfélősebb kismalac szembeszáll a farkassal. A legidősebb kismalacnak az a mázlija, hogy ő elég okos és tapasztalt ahhoz, hogy komolyan féljen, hogy felismerje félelme forrását, a farkast, hogy kiismerje a félelme valódi természetét és menedéket építsen vele szemben. Én ezt az egyszeri kismalacot szeretném a hazai okosok kitüntető figyelmébe ajánlani.

A mese magyari változatában ugyanis nem a cigányság jelenti a farkast, hanem az, hogy képtelenek vagyunk a jövőnkkel szembenézni. Azokat a kismalacokat, akik ezt nem értik meg, azaz hibásan mérik föl a félelmük forrását (jelen esetben a társadalom mai állapotát és összetételét) azokat elfújja a farkas. Elfújja azt a Jobbikot, aki talán a legjobban remeg a kismalacok között, mégis képtelen ésszel a probléma felé fordulni, ezért is választja az önbíráskodást a törvényes rend és a jog helyett. De a liberális kismalacokat is elfújja a szél, ők ugyanis a rosszat is jónak látják, ha azzal saját sokoldalúságukat és érzékenységüket hangoztathatják. És elfújja a farkas a félrenézőket, és el a késlekedőket, el a gyűlölködőket és a komolytalanokat.

Ki lesz az a kismalac, aki valóban fölismeri félelmünk valódi okát, és nem hagyja, hogy elfújjon minket a zabolátlan, kiismerhetetlen magyari jövőnk farkasa. Honnan kerülhet elő a harmadik kismalac, mikor a Népesedési Kerekasztal vérszegény javaslatocskáján kívül semmi nem mutat a változások irányába. A fiataloknak jobban megéri külföldön élni, különösen a felvázolt bizonytalan jövő miatt. Az itthoniak a hülye hitelek miatt szenvednek, a közoktatás legfontosabb feladata a tanári portfóliók kitöltése, Hegedűs Zsuzsa meg csibéket osztogat. 

Mondjuk jobb, mint a segély, de még első lépésnek is meglehetősen csekélyke.

Szánalmas, ahogyan ebben a nagy, nyári, hónaljszagú unalomban hergelni próbálják önmagukat politikusaink és közíróink. Ahelyett, hogy egymás szavait csócsálgatnák, inkább nekiláthatnának egy értelmesen tervezett, mindenki által élhető jövő megfogalmazásának. Nem rettegni, hanem rámutatni félelmeink valódi okaira, számszerűsíteni, tényszerűsíteni azokat. Persze ez nehéz feladat.

Nosza malackák, uccu neki.

(És mivel a Három kismalac meséje többféleképpen értelmezhető, keressük azt a kismalacot is, aki a történet alternatív változatában, amely a jövőben összeolvad a miénkkel, a cigányság farkasaival cigányként szembeszáll.)

Tovább..

2014. július 12.

Megrégült szocialisták




A párt megújul, s végre egy „modern”, igazi „hazafiakat” és „demokratákat” felvonultató 21. századi, szociálliberális néppárttá válik. Megszabadul az „utódpárt” ballasztjától…ígérte úgy 2006 környékén, az ex-kiszes Gyurcsány Ferenc, mielőtt belefutott az őszödi hazugságbeszédbe. (Nem mellesleg akkoriban az a Szigetvári Viktor súgott neki, aki mániákusan igyekezett lemásolni a Tony Blair féle modern szociálliberális tákolmányt.)

A szocialista párt végre megújul. A régi, az állampártban szocializálódott politikusok egy lépést hátrébb lépnek, hogy előre engedjék a kommunista diktatúra bűneiben nem érintett fiatalokat – visszahangoznak még máig is a szegény balek Mesterházy izzadságszagú erőlködésének mondatai.

Aztán előbb Gyurcsány esett le a sámliról (vagy az a Kunahalmi volt?), majd Mesterházy motorozott el a Jókai útról a lenyugvó nap irányába, hogy összeolvadjon Budapest szomorú és szmogtól halványodó messzi tájával.

A szocialista párt most már tényleg megújul. De tényleg! Bizti-bizti! Indi’ becsszóra! – bizonygatja mostanság – az elmúlt évtizedben, a cocialisták életében immár harmadszor – a Tóbiás-Botka duó. Botka „új ember” László pontosan másfél hónapja nyilatkozta, hogy „teljes, felmenő rendszerű tisztújítást ír ki az MSZP”. Azaz nemcsak az országos vezetés, de a helyi és a párt életében „erős ember” pozíciónak számító megyei szinten is. És lőn… De számoljunk csak egy kicsit a dolgok után!

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Varga László (országgyűlési képviselő) Gúr Nándor országgyűlési képviselő helyére került. Míg az utóbbi – tipikus cocialista módszer szerint – „felfelé bukik”, hisz a párt országos elnökhelyettesi, ha pedig ez nem jön össze, akkor az alelnöki tisztsége vár rá.

Megújulás – régi motorosok 0-1

Hajdú-Bihar megyében Kathiné Juhász Ildikó után Huszka Imre lett a megyei pártelnök. Huszka azonban már volt a párt megyei alelnöke, de 2003-ban „családi okokra” hivatkozva lemondott minden tisztségéről. Valójában azért távozott akkoriban kilenc év után a pártból, mert a bíróság egy év próbára bocsátotta könnyű testi sértés vétsége miatt. 2012-ben visszatért, most meg megyei elnök lett.

2-0 a régi motorosoknak! (És még egy pont behúzva a büntetőügyben jogerősen elítélt szociknak!)

Heves megyében, az 1996 óta megyei elnök Sós Tamást Érsek Zsolt, volt hatvani polgármester váltotta. Sós helye tarthatatlan volt, hisz szépen belesült plágium ügyébe. Érsek Zsolt azonban szintén nem „új ember”, hisz már a Horn-kormány idejében is országgyűlési képviselő volt.

Így ez már három hulla nulla!

Újraválasztották viszont Baranya megyében Puch Lászlót, a szocik örökös pénztárnokát; Békésben Varga Zoltánt, a Bajnai-kormány önkormányzati miniszterét; Csongrádban pedig Botka „új ember” Lászlót is. De szintén maradt a helyén Jász-Nagykun-Szolnok megyében Iváncsik Imre, aki honvédelmi államtitkár volt; Nógrád megyében Boldvai László, aki Puch Lászlóhoz hasonlóan szintén pártpénztárnokként ügyelt a szocik tiszta pénzügyeire; továbbá maradt Somogyban Harangozó Gábor; Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Veres János volt pénzügyminiszter (akit gondolom nem kell senkinek sem bemutatnunk!); és Tolna megyében Harangozó Tamás frakcióvezető-helyettes (a másik Harangozó tesója). De folytatva a sort maradt még Vas megyében Nemény András, Veszprémben Gőgös Zoltán és Zala megyében Fodor Csaba is. De újrázott Bács-Kiskunban Király József, Fejérben Horváth András, Győr-Moson-Sopronban Kránitz László

Mennyi is az állás? 17-0! És nem a megújulás vezet!

Azért ne legyünk igazságtalanok. Komárom-Esztergomban Ujházy Emil, a megyei közgyűlés tagja lett az új elnök (bár Lukács Zoltán parlamenti frakcióvezető-helyettes szintén felfelé kíván bukni, így alelnöki, vagy országos elnökségi tagságra pályázik). És természetesen Pest megyében is „új ember” van, hisz az MSZP elnöki posztjáért induló Tóbiás József is lemondott, akit Szentgyörgyi József, Halásztelek polgármestere váltott. Sokáig gondolkodtunk azon, hogy a diákigazolvány bizniszben érdekelt Kunhalmi Ágnest, mint az újdonsült budapesti elnököt hová soroljuk, hisz már 2005-ben a Gyurcsány-féle Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott, de úgy döntöttük, hogy bármilyen ósdi módon is öltözködik, a fiatalsága miatt az „új emberek” közé soroljuk. (A vita jogát fenntartjuk!)

Tehát 17-3 lett a végeredmény.

Megalázó vereséget szenvedett a megújulás. De ugyan mit is vártunk, mikor a párt egyetlen elnök-jelöltje, az újdonság erejével egyáltalán nem rendelkező Tóbiás József azt találta mondani, hogy ő bizony az egykori pufajkás Horn Gyufa miatt lépett be a szocialista pártba…



Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger