2014. október 24.

Ez meg mi volt?

Tudja valaki értelmezni a Humán Platform tüntetését? Mert mi nem. Mi a fasz volt ez? Október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján tartani egy értelmezhetetlen tüntetést, ami leginkább olyan, mintha a Krétakör beszívott amatőr színészeinek nyilvános főpróbáját látnánk, amikor már nagyon unják és haza akarnak menni, még akkor is, ha a túlórát fizeti a Norvég Alap? Persze, értjük mi a provokációt, meg kellett mutatni, hogy ki itt a keményköcsög. „Ha ti norvégcivileztek, akkor mi kiírjuk lóbaszó nagy betűkkel, hogy igen, megint azt a pénzt költjük!” Mehet az ökölpacsi.

Igazából a sok öreg nénit és bácsit sajnáltam a Blahánál, akik egy jó kis tüntire érkeztek, hogy elüssék a felesleges délutánjukat, gondolták, hátha most jól megmondják az Orbánvikinek, aztán pisloghattak, hogy hát ők tüntetni jöttek, nem színházba, egy béna előadásra, személyiségzavaros művészek nyilvános terápiáját hallgatni. Bár ajándék lónak ne nézd a fogát, csak ehhez hideg volt a Krétakör szabadtéri színpadán.

Meg aztán a fellépőket is sajnálom, mert látszik, hogy régóta készülhettek a performancéra, sok szabad délutánjuk ment rá az önkéntes civilkedés jegyében, többen izgulhattak is, hogy elég egyszerre lesz-e a kórus, meg nehogy eltévesszék a „szöveget”, aztán ez a fos lett belőle.

Lehet, hogy a nyomokban létező új baloldalnak egy valamiben érdemes tanulnia a régitől: nem a tüntetéseken való kreatívkodásba kell beleölni az energiát, oda kell két szónok, meg sör meg virsli, a reszkető-fagyoskodó amatőr verselők meg lépjenek fel tényleg a Krétakörben. Nyugodtan osztogathatnak persze szórólapot az előadásaikról.

Ugyanis ha ez az új baloldal, ami leváltani készül a Fityiszt 2018-van, akkor előre tudjuk, ez nem fog sikerülni, és 2018-ban megint végighallgathatjuk majd, hogy a Fityisz diktatúrája miatt nem lehetett leváltani az orbánizmust, természetesen nem a dadaista szónokok tehetségtelensége miatt.

Tovább kell menni a lenini úton, és nem kell leragadni Vlagyimir Iljics dadaista verseinél, nem, a látszat ellenére nem attól lett „sikeres” a forradalmár előd. Ja, Lenint és az orosz „civil szervezeteket” annak idején ugyebár a Német Civil Alap finanszírozta, hogy felhívják a figyelmet a társadalompolitikai egyenlőtlenségekre, illetve hogy emeljék a közpolitikai részvételt. Nem mellesleg azért Leninék nem álltak meg egymás érzékenyítésénél egy alagsori kávézóban Szentpétervár belvárosában, hanem elugrottak lövöldözni a Téli Palotára.

Egyébként csodálom a sok öreg türelmét, akik elmentek a tüntire, az expozíció, a bonyodalom és a kibontakozás után ugyanis a tetőpontnál a láthatóan Kónya Pétert mesterének tartó bohóckodó Paprikakinga (lehet, hogy még órákat is vett tüntetésszervezésből Kónyától?) nem Bajnait varázsolta elő a cilinderből, pedig körülöttünk nagyon rá számítottak. Elvégre teljesen bajnaista megoldás lett volna a választások után 9 nappal kormányellenes tüntetést szervezni, majd belengetni a következőn aratandó fényes győzelmet.

Aki szemfüles volt, az már a tüntetést reklámozó videóból tudhatta, hogy nem sok jóra számíthat, mikor a másodikként megszólaló hölgy már maga sem tudta elmondani a hosszúra nyúlt, bonyolult tagmondatot holmi „társadalompolitikai egyenlőtlenségekről”. Az ártatlan, mindentudó, függetlenfiatalártatlancivilértelmisik igazán befizethettek volna egy pr-tanácsadóra, aki szólt volna nekik, hogy tüntetésen és a hirdetésében nem mondunk ilyen bonyolult dolgokat. Lehet utálni a Zorbánviktort, de ő ezt már 2002 után megtanulta, különbenis, a saját eszközeivel szép legyőzni az ellenfelet.

Jelen állapotában ez a társulat olyan, mintha nem is a Norvég Alap, hanem Orbánvitya finanszírozná őket, végülis megéri pénzt nyomni beléjük, ha elijesztenek újabb párezer embert maguktól alapon. Az elfuserált szabadtéri színházi túlórás főpróba ugyanis nem arról győzött meg senkit, hogy Gulyásmarci olyan nagyon fasza miniszterelnök bármi lenne majd valaha is.


De azt megértettük, miért viszketett a látványától az egyszeri dékás munkásőr tenyere…
Tovább..

2014. október 23.

1956 – szabadság = harc


Van valami furcsa mellékíze annak, hogy 1956 ünneplése idén a lesz-e internetadó, nem lesz internetadó, kitiltották-e Habony Árpit, nem tiltották-e ki Habony Árpit paradigmában telik. Mutatja ez, hogy közel 60 évvel az események után, egy generáció életének leteltével már nagyon jelentéktelen problémáink vannak 1956-hoz képest. Igazából az is gáz, hogy a szabadságharc erőltetett metaforikája kapcsán a hevesebb lelkületű jobbosok rögvest az új intervencióra flesselnek pár EU-s és amcsi hisztéria miatt. Mert ez az egész nem erről szól.

1956-ban az történt, hogy az emberek megelégelték, hogy a kormány hazudik nekik, és kezükbe vették a sorsuk irányítását. Nem jó szó, hogy „kormány” hanem a hatalmasok. A kommunizmus ugyanis bevallottan és konkrétan diktatúra volt, amiben nemhogy fékek és egyensúlyok nem voltak, de az ún. hatalmi ágak is a Párt kezében összpontosulnak. A „népi” demokrácia nem liberális nem volt, hanem nem létezett. Nem volt bal és jobb oldal, mert oldalak se voltak.  Nem volt se keresztény, se szociáldemokrata, nem volt konzervatív, liberális hanem – legalábbis papíron – haladó és progresszív. Népi. Fejlődő. Megvalósuló. Tökéletes. Csak épp szabadság nem volt. Nem lehetett szlogent lopva tüntizni, a Frisco bárban siránkozni azon, hogy milyen szörnyű világban élünk. Nem volt libnyaf, mert nyaf se volt, hisz a legkevésbé is másként gondolkodókért jött a fekete autó.

Ha valami az ember eszébe jut, nézve a képeket, nézve a dokumentumfilmeket, az bizony az, hogy amikor már a külföldi sajtó is viktatúráról meg orbán rezsimről, meg a demokrácia felszámolásáról hablatyol, nekünk módunkban áll emlékezni milyen egy valódi diktatúra. Hogy számolták fel a demokráciát 1945 és 1949 között két ütemben kék cédulákkal, letartóztatásokkal, szalámizással, ÁVÓ-val, hogy aztán legyen is mit követelni az ifjúságnak 1956-ban. Legyen szabadságvágy, amiért meg lehet halni. A zsarnokság, ami nem csak cikkekben és ostoba sértett fejekben, hanem – ahogy Illyés Gyula írta – ott (valóban) zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Tehát mi tudjuk, legalábbis atyáink, még inkább már nagyatyáink valóban tudják azt, amit egyetlen amcsi publicista, norvégcivil, Eurokrata fejes, és az őket szajkózó „ellenálló ellenzéki” nem tudhat, mert nem élte meg. A New York Times publicistája sem tudja mi a padlássöprés, és ha azt a szót próbálom lefordítani neki „osztályidegen” konkrétan fél oldalas definíciót kell mellékelni angolul, hogy érts, mire céloz ezzel a szóval az ember.

Azok, akik ma diktatúráznak, jóformán a puha diktatúrát se élték meg. Nem tudják, hogy milyen elmenni az illetékes elvtárshoz a Karaván kávé szagát beivott műbőr garnitúrán punnyadva hallgatni, mi hogyan működik. Megtudni, hogy az, ami 1956-ban halált jelentett, az 1965-ben már csak annyit jelent, hogy nem lehetsz diplomás, nem lehetsz ember, és az „egyenlőség” fogalmát nem épp rád szabták. Persze, ha aláírod ezt a papírt…. vagy azt…. akkor majd meglátják… akkor majd elintézik neked. Szóval megy a diktatúrázás, és közben a legtöbbnek fingja nincs arról mi is az. Nevetséges nézni a HaHa akcióit, ha még élnek azok, akik létrehozták a MEFESZT. Nevetséges nézni az üres székház elfoglalását meg a lánchídi hisztiket, ha még ég a kép a retinánkban a mosonmagyaróvári szétszakított fejű, kifordult testű halottakról. Nevetséges egy tüntető „civil” akkor, amikor a pesti srácok fotóit látjuk.

A mai, nevetségessé silányult generáció küzd a szabadságért, amiért nem kell. A szabadságért ma harcolni azért felesleges, mert inkább érdemes arra emlékezni, hogy milyen volt az, amikor valóban nincs szabadság. Fantomdiktatúra ellen csak vetíteni lehet a szabadságharcot is, fantomforradalmárok küzdenek saját hallucinációikkal. Amikor október 23-át látszat civilek próbálják politikai heppjük kedvéért feláldozni, az ember elgondolkodik, hogy vajon akkor is ennyire aktívak lennének, ha valódi tankokkal kellene farkasszemet nézniük, mint a pesti srácoknak. Állnának-e a Corvin közben, hullanának-e el Zuglóban? Nyomnának-e molotov koktélt az orosz tank csövébe? Másznának-e föl vörös csillagot levereni, kúsznának-e a földön hátukban az ÁVÓ puskáival? Néznének-e szembe egy egész világgal a Szabadságért akkor, amikor a „külpolitikai realitások” épp arról szólnak, hogy kelet tankokkal jön, nyugat meg margarint küld segítség helyett, s ott hagy minket egy áruló, Kádár bevazelinezett bakancsai alatt.

De nem. Nem a most hőbörgők lennének azok, akik „forradalmi munkás-paraszt kormányt” alakítva jönnek szovjet tankokkal Szolnokról. Ők jobb esetben a spájzokban rettegő, zöld határ felé szaladó ’56-osok, rosszabb esetben a szomszédot feljelentő, a III/III-as nyilatkozatot aláíró, az MSZMP-be novemberben belépők. A gyávák, a más háta mögé bújók, az opportunisták. Vajon hányan a mai „szabadságharcosok” közül adnák az életüket a valódi szabadságért? Hány Angyal István van köztük? Hány Mansfeld Péter rejtezik a HaHa sorai között? Ez jár a fejemben a mai napon, és nézegetem a képeket, miközben Beethoven Egmont nyitánya megy. Én így emlékezem.



Tovább..

2014. október 22.

A norvégcivil az megbukik. Érted?


„Lopni az tud, aki profi a szakmájában, az amatőr az megbukik. Érted?” – ahogy nemrég a méltán népszerű Garabits névre hallgató vándorművész fogalmazott. Ezt értjük, de mi van azzal, aki nem amatőr, viszont civil?

Lezárult a Norvég Civil Támogatási Alap ügyében folytatott Kehi-vizsgálat, ma teszi közzé az laboreredményeket. Természetesen a simicskista baráti sajtó már tegnap szemezgethetett a megállapításokból, saccra a kétharmadát (mágikus szám a NER-ben) meg is kapták, nyilvánosságra is hozták.

A hírek szerint, ha a politikai vádakat nem sikerült hibátlanul felfesteni, rengeteg olyan egyéb szabály- és törvénysértést találtak, ami alapján 3-5 év simán kinéz az Ökotárs vezette konzorcium egyes vezetőinek. Csak címszavakban: Hűtlen kezelés, költségvetési csalás, magánokirat-hamisítás és jogosulatlan pénzügyi tevékenység. Elég erős lista. Ezek szerint mégse sikerült minden „cuccot” megsemmisíteni időben, rendesen visszadátumozni a szerződéseket, a brüsszeli FMO bűnpártoló segítsége is hiábavaló volt. De ezt majd megírja holnap a Magyarnemzet.

Vannak ennél izgalmasabb dolgok is.

Bárki, aki rápillant az Ökotárson keresztül érkező skandináv dollárok történetére, első pillantásra észreveszi, hogy a NER felemelkedésével egy időben lett az Alapból egyfajta anti-NER. Hogy a kétharmad ellenére kompenzálják a nemzeti nemcentrális erőtér szervezeteit, az Orbán-kurzussal szembehelyezkedő aktivista civileket. Az NCTA előző ciklusában fordulójában még bőven nyeregettek támogatást különböző programokra a jobboldalhoz, akár a Fideszhez köthető „civil” szervezetek, mint a Konrad Adenauer Alapítvány, vagy a tusványosi táboroztatók, de a 2011-2014 közötti ciklusban ilyen már elvétve sem fordulhatott elő.

Mindent vittek a balliberális aktivisták.

A mérsékeltebb értelemben vett publicisták a jobber oldalon többször hangoztatták, hogy hiba volt kirobbantani, majd így beleállni egy nemsokára záruló pénzügyi ciklus körüli botrányba. Több megy el a réven, mint amit nyerünk a vámon; mi lesz a nemzetközimegítélésünkkel, etc. És legfőképpen minek, nemsokára úgyis vége az egésznek, zárt ajtók mögött szépen le kell tárgyalni a következő ciklus előkészítését, hogy ott ne merülhessenek fel ilyen kifogások. Ez rendben is van, sőt, mióta Móra Veronikáék Goodfirendal barátkoznak, Obamához járnak kunbélázni látogatni, akkor érhető miért féltették a kormányzatot egy ennyire erős érdekérvényesítő és hiszterizáló potenciállal rendelkező társasággal való kardozástól. Ugyanis a norvégcivileknek bőven van szerepük az amerikai-magyar kapcsolatok teljes elhidegülésében, a NAV-os vezetők kitiltásában. Ugyanakkor az is tény, ha nem állnak bele, akkor mire hivatkozva tiltakoznának az FMO partner-kiválasztási metódusa ellen az új ciklus kezdetekor, amikor már „két gondtalan ciklus van az Ökotárs vezette konzorcium mögött”.

Szóval lose-lose szituáció.

Persze lehetett volna hagyni őket tovább ellopni elaktivistáskodni más pénzét, elvégre nem egy különösebben hatalmas összeg.

A most vitatott kérdések közül azt, hogy a Kehinek van-e joga ellenőrzéseket folytatni az NCA civileknek pántlikázott pénzei környékén, az kb. már az elején eldőlt, teljesen feleslegesen vetette be az Ökotárs a TASZ-FMO nehéztüzérséget. A rendelkezésekre álló nyilvános dokumentumokból az igenre és a nemre is bőven elég idézetet lehet citálni, de ez ugyanolyan, mint a többi koherenciazavar a jogban: mindig a legbővebbhez kell igazodni. Nem szükséges ehhez nemzetközi jogásznak sem lenni (nem is vagyok), de erősen az az érzésem, hogy a kormány vs. mindenki más jogértelmezési vitában egy független bíróság a kormánynak adna igazat. Még akkor is, ha nincs ügyáthelyezés, és nem Handó Tünde jelöli ki a bírót…

Az skandináv pénzekkel kapcsolatban 3 dokumentumot szokás elővenni. A szerződést, a vonatkozó kormányrendeletet és a 38b névre hallgató jegyzőkönyvet. Az utóbbi „szabálykönyv” tartalmazza a magyar sajtóban részletesen kitárgyalt mondatot, miszerint

„a  kedvezményezett Államot nem terheli felelősség a program végrehajtásáért, sem pénzügyileg, sem más módon.”

Ügyes próbálkozás volt. A Soros-dollárokkal amúgy is szépen kitömött hazai liberális aktivisták rátaláltak egy finoman szólva is érdekes passzusra, viszont az Ökotársra és kis barátaira ez pont nem vonatkozik. Amelyik fejezetben ez vagyon írva, annak ez a neve: Programmes operated by FMO, intergovernmental organizations, or Donor State entities. Ezeknél valóban nincs sem joga, sem oka a magyari államnak ellenőrizni, viszont az Ökotársra ezek közül melyik igaz? Ők a brüsszeli FMO álruhában? Vagy kormányközi szervezet? Esetleg Norvégiában vannak bejegyezve? A háromból egyik sem stimmel. Elektromos rollerbe próbáltak benzint tölteni.

A rájuk vonatkozó fejezetben viszont ez szerepel:

"General principles of the management and control systems
1. The Beneficiary State shall be responsible for the management and control of programmes. The management and control systems established by the Beneficiary State for the EEA Financial Mechanism 2009-2014 shall ensure the respect of the principles of economy, efficiency and effectiveness."

Ilyen az, amikor civilek és… megbuknak…

A másik érdekesség, ami a hírek szerinte a Kehi érdeklődését is elkerülte, az nem más, mint az Ökotárs finom kis ügyeskedése a források megfelelően liberális és aktivista zsebekbe terelgetéséhez. Idézet következik, ráadásul tőlük:

„Különösen élesen mutatkozott ez meg a civil kapacitásfejlesztés témakörben, amelynek kereteit (összhangban a támogatók prioritásaival) az első évben igen tágra szabták a lebonyolítók. A legtöbb pályázat – 352 – erre a témakörre érkezett, és bár az útmutatóban hangsúlyosan szerepelt az intézményi és szakmai fejlődés, az érdek- és jogérvényesítés, valamint a regionális és közösségfejlesztés, a pályázó szervezetek nagyobb részben egyszerűen napi működésük biztosításához és a finanszírozási „lyukak” betöméséhez kerestek forrásokat, esetleg némi „körítéssel”. (Ez a jelenség indította a témakör értékelőit a „relatív innováció” fogalmának bevezetésére – ami a nem eredendően új, de legalább a szervezet vagy a földrajzi térség addigi gyakorlatához képest eltérő, újszerű projektterveket takarta.)
Emiatt a témakör leírása, prioritásainak felsorolása jelentősen átalakult, leszűkült a második körre, még jobban összpontosítva az érdek- és jogérvényesítési, közpolitikai tevékenységekre – ez meg is látszott a pályázatok számának visszaesésén: az előző évinek alig több, mint fele, 187 pályázat érkezett a civil kapacitásfejlesztés témakörre. Innentől kezdve a további két fordulóban a szociális kohézió, gyermek és egészségvédelem vette át a vezetést a beérkezett pályázatok számát illetően (296 illetve 286), ami nagy valószínűséggel az ágazat általános alulfinanszírozottságával áll összefüggésben.”

Igen. Ez azt jelenti, hogy a forrás –és eszközhiányos civil szervezetek támogatása helyett, amire a Norvég Királyság és a Magyar Állam közötti szerződés kötelezné őket a civil kapacitásfejlesztés alfejezet terhére, Móra Veronikáék és a körülöttük zümmögő liberális aktivisták inkább lenyúlták a teljes keretet. És erre a SAJÁT és feltehetően jogtalan döntésre hivatkozott az ATV-ben Kálmánolgának, hogy hát a „donor országoknak nagyon konkrét elképzelése van arról, hogy kiket támogat”.

Nem, nem a donor országoknak volt elképzelésük, hanem Móra Veronikáéknak.

És a legjobb, hogy mindezt képesek voltak jelenleg regnáló kormány civil-ellenes lépései miatti szükségszerűségnek nevezni. Mert ők az igaziellenzék, ahogy TGM írta… Pedig ha valaki a civil világ feketeöves ellensége, az pont a magukat áldozatnak feltüntető, közben forrásokat lenyúló, civil szót teljesen lejárató norvégcivilek.


Tovább..

Véredényvezér


Miközben az Európai Parlamentben éppen túl vannak a „mérjük össze a demokráciánkat” nevű, a pubertást megelőző pajkos játszadozáson, idehaza azonnal ideológ-üzemmódba kapcsoltak a véleménycikkek gyárosai a „kelet vs. nyugat” témakörében.

Szegény megboldogult Horn Gyula jut eszünkbe, aki hihetetlen természetességgel vette tudomásul, hogy eddig Varsói Szerződés meg Szovjetunijó volt, most meg NATO lesz meg „Érópaunijó”. Ugyanezzel a természetességgel irkafirkálnak az Avar János Újságíró Iskola legjobb tanoncai.

Most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy mennyire vicces ez az újabb apokalipszis-vízió, amely abból fakad, hogy mennyire szükségszerűen ideiglenesen létező szövetségek szentségébe vetik a srácok a bizalmukat. Előbb-utóbb minden szövetség, földi képződmény felbomlik.

Nekik sem lesz örökké dús a sérójuk.

Az ideológ-üzemmód megnyilvánulásának legbiztosabb jele az, ha bármilyen konfliktusból, adott esetben valódi diplomáciai botrányból azonnal globális jelentőségű világok harcát kreálnak. Mintha a „kelet vs. nyugat” dichotómiája, Magyarország esetében, ebben a formában valós lenne – nem az. Senki sem tette ugyanis kérdésessé, mely nemzetközi, atlanti, európai szerveződéseknek vagyunk hivatalosan is a tagjai. Persze minden kérdőjelet szakadárságként értelmeznek, így amikor Orbán, a britek, vagy mások nem bólogatnak bőszen az egyre szorosabb Európa tervére, azonnal kitör a hiszti ortodoxéknál, hogy túl sok lesz a glasznosztyból meg a peresztrojkából. Ezt a gyarmati alattvaló habitust tanítani kellene. Ez Samuel L. Jackson karaktere a Django elszabadulból.

Ezen túl szeretnénk emlékeztetni a feledékeny firkász hadosztályt arra, hogy a Déli Áramlat összeurópai döntés volt, miután összeurópai töketlenkedés következményeként bebukott a Fidesz által amúgy hevesen támogatott Nabucco. A módit tehát nem a Kaiju találta ki, vagy fedezte fel. Szokás szerint annyi történt, hogy Európában kitalálják a szivárványos, kürtős kalácsos mennyország tervét, és egyszer van szó valami konkrétumról – így Európa alternatív energia-ellátásáról –, azt menetrendszerűen elbasszák. Viszont egy Fekete-tenger alatti vezeték is jobb, mint a menetrendszerűen érkező ukrajnai forradalmak, polgárháborúk, gázcsapelzárások között kombinálni, hogy eleget sikerült-e elhelyezni a tározókba egy közepes télre.

Ha már ukránok: Az ugye megvan, hogy a feléjük történő gázszállítást utolsóként állítottuk le, a magyar sajtó meg azóta is valami speciális gesztusként tárgyalja az ügyet?

Szeretnénk kiemelni a kedvenc mondatunkat: „Magyarország nyugati orientációja ugyanis nem más, mint a magyarok azon évszázados vágyának kifejezése, hogy úgy élhessünk, mint az osztrákok.” Mire gondolhat a szerző? Mármint lekötözve, pincében? Élesben, hátulról? Ebben az „úgy élhessünk, mint az osztrákok” mondatban/vágyban tömörítve foglaltatik benne a kádárizmus szelleme. Ezért mulatunk nagyot a Toronyházban, amikor a kádárizmus legjobb nebulói kádáristáznak. Hogy a nyugati mivolt tartalma a Gorenje, meg az Aldi.

Ez a valódi kádári vízió, és ettől nem tud szabadulni a hazai ballib.
Tovább..

Internet of Things, kivéve mi


Annyiban azért pontosítanám tegnapi önmagamat, hogy pusztán a normaszöveget figyelembe véve (egyébként soha nem pusztán a normaszöveget veszik figyelembe) valóban leszűrhető az is, hogy az állam végtelen pénzeket kíván kasszírozni az amúgy gyermekcipőben járó hazai „internetezésből”.

Ha a törvényalkotó szándékát vesszük figyelembe, akkor két következtetés vonható le az „Internet-adó” körüli hisztériájából. Elsősorban az, hogy a törvényt szövegezőknek halvány fogalmuk sincs a színvonalas munkáról. Másodsorban az, hogy a törvény beterjesztői valahol leragadtak a 20. században.

Mert 21. század az Internet of Things korszaka.

Nemsokára lesz intelligens kávéfőző minden otthonban, hogy bekapcsolhassuk a buszról, lesz intelligens világítás, fűtés, etc. Ez nem sci-fi, ez a holnap. A ma pedig az, hogy van „internet” az autókban a flottakövetés miatt vagy a riasztóhoz GSM-modul a lakásokban, van „internet” a kamionokban a tachométer miatt, van „internet” a pénztárgépekben az online adózás miatt, van „internet” az intelligens mérőórákban, leolvasókban.

A sima előfizetéseken túl számszerűelg fel nem mérhető mennyiségű adatforgalmazó eszközökre vonatkoz(hat)ik a törvény.

De ha a jogalkotó ráncba is szedi a normaszöveget, akkor sem sokkal jobb a helyzet. A hazai internet-forgalom méretéről egyszerűen nincs információnk. Nyilvános adatként a BIX statisztikáira szokás hivatkozni, csak éppenséggel hót’ feleslegeses. A BIX a nagy netszolgáltatók közötti adatforgalmat méri. Nem tartalmazza a szolgáltatón belülit, ami rögtön a torrent, ugyanis ott az UPC-és virágbolti vásárló az UPC-és virágbolti eladótól tölt lehetőség szerint. És nem tartalmazza a nemzetközi adatforgalmat. Kezitcsokolom, Facebook, YouTube, hogy csak a két legismertebbet említsem. A netforgalom majd négyötödét ezek teszik ki.

A BIX 630 millió évi gigabyte forgalmát, nyugodtan fel lehet szorozni akár tízzel is. Vagy többel. Senki nem tudja, még közelítő értéket sem. És akkor ugyanezt gigabyte-onként 150-el? 200 milliárdos számlánál tartunk, ha nem bontjuk tovább a megkezdett gigákat azokra a pár byite-okra, amit az Internet of Things kütyüi forgalmaznak. Azoknak ugye darabja ugyanúgy 150 Forint. Ha abban a formában lépne életbe a jogszabály, ahogy a legrosszabb forgatókönyv feltételezi, egy 500 milliárdos számla sem elképzelhetetlen.

Jó reggelt, kedves jogalkotók!

És akkor mi van a POS terminálokhoz kapcsolt kártyákkal? Azokon is van adatforgalom, ha nem is a „nyilvános interneten”. Valaki végiggondolta mindezt?


A roppant silány törvényalkotói munkára tekintettel inkább hagyjátok az egészet!  
Tovább..

2014. október 21.

Nem lesz brutális mértékű internetadó


Közszolgálati percek következnek. Hiába no, első nekifutásra én is simán beszoptam a brutális mértékű internetadó történetét. Az apróbb és nagyobb közéleti hazugságokat mindig ügyesen kihelyező baloldal sajtója 30 perc alatt megfuttatta az Interneten a hónap különdíjas dezinformációját. Sokezer megosztás, százezernyi dühös komment, és pont a fele nem igaz.

Annyit felhozok a saját mentségemre, hogy azért a kezdeti dühösködés után megkerestem a vonatkozó jogszabály-tervezetet, és - megdöbbentő módon - el is olvastam.

Az ítélet az, hogy mint minden rémhírnek, ennek is van alapja. A távközlési adót, ami magánszemélyek esetében 2013-ban 300 Ft., céges esetében 2500 Ft. volt maximum előfizetésként, azt 700 Ft.-ra, illetve duplájára emelték. És ebbe az adónembe illesztette be a törvényhozó az "Internet-adóra" keresztelt zabrát.

Nincs új adónem! Nem lesz előfizetésenként fél millás adó!

Az előfizetésenként 5000 Ft.-ra emelkedő céges távközlési adó viszont a kisebb árbevételű, de sok embert foglalkoztató cégeknél egy iszonyatos tökön rúgás. Digitális középkor nem jön el, de az Nyugathoz mért digitális szakadék szélesedhet. A drága és alacsony színvonalú szolgáltatások még drágábbak és még rosszabbak lesznek.

Megéri az a 20 milliárd?

FRISSÍTÉS:

A korrektség jegyében ezt az olvasatot is illik idevenni.
http://www.tutiblog.com/2014/10/internet-of-things-kiveve-mi.html

Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger