2014. október 21.

A permanes akciózás nyomorúságáról


Az emberiség történetét számos dolog végigkíséri, és változó formában mindig megjelenik. Hol gyakrabban, hol ritkábban. Ilyen a háború, az emberi ostobaság, a gnosztikus tanok vagy a természetgyógyászat. És ilyen a politikai témájú utcai akciózás is. Mindig volt, most is van és mindig is lesz. Sajnos magamfajta konzinak el kell ezt fogadnia, még ha nem is szereti. Ilyenek vagyunk, mi konzik. Bár nem szeretem a tökfőzeléket, de nem akarnám emiatt betiltani. Egye, aki szereti.

A baller csapat legújabb akciója épp az imént zajlott le a Lánchídon némi hőzöngéssel és alsóközép-kategóriás kreativitással. Meg hatalmas aránytévesztéssel, de erről majd később.

Először is érdemes tisztázni pár dolgot az utcai akciózással kapcsolatban, és innentől szigorúan válasszuk el az üzenetet a módszertől. Mert bizony van "jóféle", és van idióta módszer az utcai politizálásra, és úgy látszik, hogy a széljobb és a "demokratikus ellenzék" valahogy kevéssé érzékeny erre a fajta, finomnak nem mondható különbségre. Előbbi ugyanis nem csak elviselhetővé teszi az épp akciózó csapat, a kommunikátor személyét, de akár még szimpatikussá is teszi az üzenetet a befogadó fél számára. Utóbbi pont ellenkezőleg. Tök mindegy, mit mondasz, ha azt úgy teszed, hogy szálka leszel a többség szemében, mert idegesíted/zavarod/megbotránkoztatod/megsérted/akármi.

Az például soha nem jó, ha a politikai akció magánterületet sért. Mert kultúrember hívatlanul nem megy máshoz. Mindegy, hogy az a TV-székház, vagy a Fidesz székház, egyszerűen nem megyünk be jelszavakat skandálni, mert a tulaj nem hívott meg, és valószínűleg baromira nem kíváncsi ránk az otthonában. (Persze ha Teddy hív Szárszóra Gordont hallgatni, az más, mert van meghívód!!!) Az egyetemi előadótermek elfoglalása sem menő, főleg ha csak egy elenyésző kisebbség hajtja végre. (Mi például Pirézzel megpróbáltuk elfoglalni a Kispiros pultját, és közösségi használatba venni. Abból lett a kitiltás. Még nem voltak elég érettek egy átfogó vendéglátóipari reformra, ahol az alkoholok bázisdemokratikusan kerülnek kiosztásra és önkéntes alapon történik a fogyasztói érték ellentételezés.) Ez már 68-ban sem jött be, csak a volt vezetőik landoltak 30 évvel később a szürke öltönyeikben jól fizető brüsszeli állásokba. Persze ha ez volt a HaHa eredeti célja, akkor bocs, és hajrá a 2040-es EP választásra!

A közterek használata oké, de csak ha előre tud róla az átlagember. Mert az átlagember hajlamos agyhúgykövet kapni, ha menne át a hídon, de nem tud. Ugyanez az átlagpolgár nem kap agyhúgykövet, ha előre tudja, hogy A helyett B útvonalat kell választania. Ugyanis az átlagpolgár szereti a kényelmet, elviseli a kiszámítható kényelmetlenséget és gyűlöli a hirtelen nyakába szakadó szart. Tehát a Kossuth téren sátrazni lehet. Félpályás útlezárást a dinnye 14 Ft/tonna felvásárlási ára miatt, rendőri jelenléttel végrehajtani lehet. Mellrák elleni kampány keretében rózsaszín lufit eregetni és Lánchídon sétálni lehet. Hirtelen előbukkanva lezárni utakat? Na azt is lehet, csak szar lesz a végén a mérleg. Aki eddig utálta az akció végrehajtót, az ezután még jobban fogja, aki semleges volt, az nagy valószínűséggel megutálja. A híveket persze megerősíti az akció, hogy "lám, milyen fasza az élcsapat, akik mögött bégetek". De ezt pár ajándék hűtőmágnessel meg logós tollal el lehet intézni. Ezért megutáltatni magukat mindenki mással teljesen felesleges.

És akkor a konkrét ügyről is pár szót, főleg hogy miért volt aránytévesztés, de leginkább nevetséges balfaszság.

Az apropó a hídlezárásra az amcsi kitiltás és a kormányközeli emberkéket is érintő korrupció volt. Erről egyelőre továbbra sem tudunk semmi konkrétumot. Mert az állítólagos (egyelőre nevezzük így) korrupcióra semmi bizonyíték nincs. Nem lepődnénk meg, ha lenne, mert itt a Toronyházban rég leszámoltunk a demokráciával kapcsolatos összes illúziónkkal kb 14 évesen. Ez a szerencsétlen társaság persze már meghozta az ítéletet az ügyben, mi meg arra várunk, hogy a dolgok jogállami keretek között rendeződnek. Aminek azzal kéne kezdődnie, hogy az érintett amerikai cég jelenti az esetet a magyar hatóságoknak, hogy azok megindíthassák a hivatalos eljárást. Nem pedig bemószerolják az érintetteket az amcsi nagykövetségen. Mert ha feljelentést tesznek, akkor van esély a jogállami keretek közötti rendezésre (bűnösök börtönbe, dolgok mennek tovább), míg az Order 7750 csak arra jó, hogy belpolitikai heccelődés menjen hónapokig. (Cui prodest?) Ezért aránytévesztés az egész. Senki nem tud semmit, de tüntetnek.

És hogy miért balfaszság? 9 nappal az utolsó idei választás után(!) és 3,5 évvel a következő előtt megpróbálni erőt demonstrálni az utcán, mindezt úgy, hogy a két résztvevő közül az egyiknek soha nem sikerült a marginális mozgalmárság kereteiből kilépnie (Szolidaritás), a másiknál meg még az se biztos, hogy 2 nap múlva Együtt-PM helyett nem külön Együtt és külön PM lesz-e, na erre már mi se tudunk mit mondani. Arra viszont, hogy eme erődemonstráció sikeresen felvonultatott 10 embert, tartott 10 percig, a rendőrség csak kiröhögte. és az átlagpolgár beszüntette, na arra igen:

Nem gondoltuk volna, hogy valaki lehet egyszerre cuki, és ordítóan balfasz. Nektek sikerült.
Tovább..

2014. október 20.

Belépés megtagadva


Ma délelőtt tárgyalta a Nemzetibiztonságos Bizottság az Egyesült Államokból kitiltott kormánytisztviselők ügyét. Nem lettünk okosabbak. Azt mindenesetre el kell ismerni, rendesen belengették a brét az ámerikaiak. Szövetséges ország tisztviselőivel szemben még egyszer nem alkalmazták a mára híressé vált Order 7750-öt. Ezt is meg kellett élni, a brüsszeli meghallgatásokat mégis ki nem unta már…

Ebben az információhiányos történetben csak egy biztos: mindenki hazudik és mindenki krimit ír. A 7750-es parancsnak van ugyanis két teljesen speciális rendelkezése. Nem kell megindokolni és nem szabad nyilvánosságra hozni, tehát a magyari állam innentől kaparászhat az ajtón a Szabadság téren, egy mondattal többet nem fognak neki kiüzenni a portaszolgálatról.

Valóban nyugodtan lehet példa nélkülinek, döbbenetesnek nevezni a kitiltásokat. Ilyen pofás oldalba rúgást ez idáig senkinek sem sikerült kiviteleznie a Kaiju illiberális államfelfogása ellen. Az okokról pedig csak találgathatunk mi is.

Az eddig kiizzadt konteók:

1, A Sorosgyuri pogácsájától hízó 444-es brigád szerint demokratikus botozás esete forog fenn, mivel az időutazó Palpatine Gyuriferi alatt megfúrta az Oroszországot elkerülő Nabucco gázvezeték tervét, valamint annak ismeretében, hogy a Majdanon kitör az ukrán demokrácia, ezt megelőzve cselessen szerződést kötött velük Paks 2 felépítéséről. Magyarország Putyinisztán előretolt bástyája, illiberális enklávé Európa testén – ezért hát a demokratikus bünti.

2, Az Index tartja magát a pénteken felállított atévés konteóhoz, miszerint kormányhoz közeli üzletemberek a NAV-os pajtikkal felajánlották szolgálataikat amerikai cégeknek.

3, Kormányhoz közel álló tartalomgyárosok szerint ámerikai cégek elleni vizsgálatok miatti vérbosszú.

Nos, mind a három oltári nagy hülyeség.

A demokratikus botozásnak egyszerűen nincs semmi valóságalapja. A diplomáciában sokkal elegánsabb és CÉLRAVEZETŐBB lehetőségei vannak egy olyan szuperhatalomnak, mint az Egyesült Államoknak. Ha az Obama-adminisztráció valóban fegyelmezni akarna, akkor nem 10 köztisztviselőt belépését tiltaná meg. Ez egyszerűen nem diplomáciai eszköz, ez a bombázás előszele volna, de azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy annyira fontos nekik Bajnai és az Ökotárs, hogy valami Kijevihez hasonló CIA akcióban buktassák meg Orbánékat.

Az ÁFA-csalásos elmélet egyetlen egy apró, de annál fontosabb epizódon bukik meg. Horváth „ufófigyelő” András a forrása. Minden más forrás esetében megalapozottnak tartanám. Nem mellesleg a két állam között érvényben vannak mindenféle bűnüldözési egyezmények, amennyiben tényekről beszélnénk, akkor a most közös nyomozás folyna sajtóhisztéria helyett.

Vérbosszú konteó sima kármentési kísérlet volt. Lapozzunk.

Természetesen nekem sincs halványlila gőzöm a konkrétumokról. Találgatok, mint szeretve tisztelt kollégám. De ahogy a politikai, úgy a nemzetközi diplomácia sem az a megfejthetetlen terület, csak hátrébb kell lépni és úgy keresgélni az összefüggéseket.

Az első és legfontosabb adalék az ügy megértéséhez az, hogy az Egyesült Államokba történő belépés megtagadása a 7750-es proklamáció alapján nem elnöki, hanem nagykövetségi szinten dől el, hogy kivel szemben alkalmazzák. A demokratikus botozás koncepciója itt (is) bukik meg. Nyugodtan kijelenthető, hogy M. André Goodfriend követtanácsosnál pattogott a 7750-es labda és nem Husszein Obama szűk köre kevert le egy pofont Magyarországnak.

Szintén fontos adalék M. André Goodfriend személye. Az illető úr, kinevezett nagykövet hiányában, 2013 óta vezeti az Államok budapesti követségét, előtte olyan izgalmas, és kevéssé liberális országokban szolgált, mint pl. Oroszország, India, Izrael. Mellette képzettsége, vonzalma is a civil, illetve a média világához köti.

Szóval ideális alany…

A magyari politikai elit mindig is szeretett panaszkodni. A 2006-os WikiLeaks iratokból tudjuk, hogy az Amerikai Nagykövetségre délelőtti-délutáni váltásban jártak be ellenzékiek-kormánypártiak bepanaszolni a másikat Amerika Kapitány Nagybácsi előtt. Jószerivel olyat nem mondtak csak a másikról, ami ellentmond az ismert fizikának. Az egyik legklasszabbul sikerült hazugságként tudták Gyuriferiék becsempészni a hivatalos diplomáciai jelentésekbe azt, hogy Orbán áll a 2006-os zavargások mögött. Majd a szivárgás után mindezt bizonyítékként mutogatták: látjátok tik is, ennek az Orbánnak semmi nem drága a hatalomért. A dolog persze ott hibádzik, hogy az Orbánék pont ugyanúgy be voltak szarva 2006-ban, mint a Gyuriferi, mert ott a Kossuth téren a balfasz ellenzékre legalább annyira rágtak, mint a kormányra.

El kell ismerni: apróbb és nagyobb közéleti hazugságok elültetésében a baloldal mindig profibb volt.

Ugorjunk vissza a jelenbe. M. André Goodfriend rendkívüli módon vonzódik a civilekhez. Eddigi állomáshelyein beleivódott, hogy a rossz kormányzattal szemben ők az alternatívák meg a hitelesek. Megbízik és hisz bennük. Nem készült fel arra a magyari sajátosságra, hogy itten a fél értelmiség annyira utálja a másik felet, és annyira el akarja pusztítani, hogy ahhoz a hazaárulás sem nagy ár. A konrádgyörgyi értelemben vett kunbélázás pedig új lendületet vett a progresszívek új generációjával. Elég csak a Krétakörösök Brüsszelbe írt feljelentéseit elővenni, ahol 80-90 százalékban pofátlan hazugságokkal töltötték fel a 2-3 darab valóban gáz kormányzati lépés közötti üres területet, A4-es mérethez igazítva.

M. André Goodfriend pedig meglátta a lehetőséget a szintlépésre.

Mint a karrierpolitikusok általában, ő is tervezi a jövőt, és egy elmélyült barátság a norvégsoroscivilekkel bizony összehozhat neki egy jutalomfalatkát valamelyik Soros-Clinton befolyás alatt lévő NGO vezetőjeként, nyilván nem aprópénzért. Ráadásul igaz ügyért harcol, a civilekért – gondolja ő.

A civilek, kiegészítve a hagyományos ellenzéki forrásokkal pedig bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elhiggye, a trafikkoncesszió az évszázad korrupciója, Horváth András valóban látta az UFÓ-kat, csak a gonosz kormány tagadja azt, az Ökotársat törvénytelenül zaklatja a társadalmi pluralitást tagadó kormányzat. A vádakból – mivel később illik jelentést tennie és megmagyaráznia a lépéseit – leginkább védhetőnek a NAV-os köztisztviselők ÁFA-csalásokat védelmező mechanizmusát láthatta. Már csak azért is, mert annak USA-ba bejegyzett cégek is az elszenvedői, tehát kaphatott jelzést máshonnan is.

És hazai, tehát amerikai állampolgároktól érkező jelzés hiányában nem léphetett volna.

Hogy a most zajló Szijjártó-turnén mit sikerül ebből helyre tenni ebből, azt majd meglátjuk. Sok remény nincs újra felhőtlenné varázsolni az amerikai-magyar kapcsolatokat, de legalább egy rendes nagykövet kinevezését kibulizhatná. Egy olyanét, aki járatosabb ebben a korrupt, hisztérikus kelet-európai világban.


Tovább..

Tedd magad szlogentolvajjá!


Szénszünet van a szociológia szakon, az egyetemisták a Blaháig szorultak vissza. Kimennek tüntetni október 23-án szegények jogaiért, jogok szegényeiért, hacsak nem tart nyitva valamelyik fair trade kávézó a környéken. Meg, ha nem jár túl ritkán a 11-es busz. Fel sem tételezzük, hogy a magyari forradalmat kívánják ünnepelni. Sartre-tól tudjuk, hogy az októberi sajnálatos események után teljesen indokolt volt a felszabadító szovjet csapatok erődemonstrációja, amely megvédte a baráti szocialista országot a fasiszta hordáktól.

Most újra nagy szükség van valamiféle akcióra, hiszen rosszul szerepelünk a demokrácia-bajnokságon: még tán kikerülünk a demokráciák listájából is. Reméljük, mindenki csekkolta a listát. Igaz, hogy Mexikóban néha levágott fejekkel díszítik a promenádot, vagy, hogy Indiában az érinthetetlenek annyira szubhumánok, hogy még a teheneket is jobban tisztelik (jellemzően az emneszti internesönel sem náluk szokott rendkívül hangosan tiltakozni, ugye), ezek működő, rendes demokráciák. A magyari meg nem az, mert ott alkotmányt módosítanak.

De lássuk, kik állnak ki az emberiségért:



Több mint harminc szervezet, nagyjából egy tucat ember, most éppen nem Milla a nevük, mert azt már elvitte magával a Juhászpetya. A típust ismerjük, igen, ők azok, akik ugyan ponchóban meg szakadt cipőben járnak, de az előbbi is dolcsegabona, az utóbbin a szakadás meg dizájnelem, felárral. Némelyek a hatás kedvéért beöltöztek norvégnak. Az emberiségért rajongás, a valódi, hús-vér emberektől való irtózás. Annak ugyanis szaga van, és jobban érdekli a pálinka, meg a kolbász, mint az emberi jogok. Az egyetemista hippi feszt a szegényekért aggódik, de sosem ganajozna ki egy hajleszt, ahogy a hetes buszra sem ül fel jó szívvel.

És, mint mindig: más faszával veri a csalánt.
A kedvenc tételünk a videóból a jóléti állam fenntartásának szükségessége. A logika utánozhatatlan. Végy egy tetszőleges középosztálybeli fehér, heteroszexuális férfit embert, aki az európai átlagbér huszadáért gályázik, és elnyomó fasisztázd le, amiért az nem kíván többet adni világmegváltó célokra. És biztos veri is az asszonyt. Az egyetemista hippi ugyanis nem fordít ilyesmire, szerinte az állam dolga „csökkenteni az egyenlőtlenségeket”, meg fizetni nekik is az egyetem névre keresztelt nappali melegedőt.

Az állam pedig természetesen nem pénzfáról szedi a dollárt, hanem az adófizetők zsebéből veszi ki. A hippi viszont nem ér rá ilyen földhöz ragadt dolgokkal foglalkozni, hiszen ő épp az univerzum igazságtalanságainak felszámolásával van elfoglalva nullhuszonnégyben. Ez önmagában olyan erkölcsi érdem, hogy még jó, hogy az elnyomó, fasiszta középosztálybelinek kell finanszíroznia a tevékenységet. Utóbbi elhomályosult látásától ugyanis aligha várhatnánk, hogy maga gondolja ki a megfelelő világmegváltást. 

Eddig a gyakorlati igazságosság-elv.

Ez mind szép és jó, az értelmiségiek/hippik kiválóan elvannak a saját maguk által épített világban. A külvilág zaja pedig ritkán zavarja őket. Pedig még Tóbiás Józsi is rájött, hogy nem feltétlenül lesz hosszabb távon sem kifizetődő a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiségiek nappalijába járni ukázért, mert az esetleg még több buktát fog okozni.

A hippiket ez nem zavarta meg.

Nem veszik észre, hogy a saját kis világukon kívül – a 11-es busz és a fair trade kávézó között – senkit, még egyszer: senkit nem érdekel az azonos neműek házassága, meg a negyedik alkotmánymódosítás. A „jogállam” ügye sem. Legalább annyit leszűrhettek volna az elmúlt néhány választásból, hogy az ezekkel való állandó dobálózás sehová sem vezet, csak vissza a konrádgyörgyök lakásába. Tetszik, vagy sem, a mucsai paraszt magyarik többségében mind a faszád (iszlám vallásjogban az, amitől megdönthetőnek ítélnek egy rezsimet), mind az üzi ellenérzéseket kelt. Ingyenélő, fontoskodó kis okostojásoknak fogják tartani őket. (Persze nyilván nem azok!) Ezért csak a norvégok simogatják meg a buksijukat, meg ők egymásét.

Dolgozni persze nehezebb, mint tüntizgetni, meg felháborodni. És azt már megtanultuk, épp ezek a drága civilek magyarázták el az arcunkba, hogy a „civilnek” márpedig ez a dolga: hisztizni. A kormánynak, államnak – legyen az a magyar, vagy a norvég –, mecénásoknak pedig kötelességük a hisztit anyagilag támogatni.

Pont így:

„Kedves barátaink, egy ilyen tüntetés megszervezése nehéz dolog, ehhez kérjük a segítségeteket. Ha támogatni tudjátok a tüntetést azt kérlek tegyétek meg a Krétakör bankszámlájának Humán Platformos bankszámlájára küldött adománnyal: 12010501-01025938-00300007

A befolyt pénzt színpadtechnikára, illetve a tüntetés minél több emberhez való eljuttatására fordítjuk! A tüntetés végén pedig minden forinttal el fogunk számolni.

A tüntetéssel járó kiadásokat közadakozásból fogjuk fedezni. Amennyiben mégsem sikerülne elegendő összeget gyűjtenünk, a Krétakör Alapítvány az NCTA-tól elnyert "Humán Platform országos szervezetfejlesztési pályázat" támogatásából kipótolja a hiányzó összeget, a pályázat céljaihoz illeszkedően, a magyar és norvég kormányok közötti vonatkozó szerződésnek megfelelően.”

Amíg ez így marad, amíg a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiség által dajkált baloldal, és a posztmaterális lófasszal hadonászó civilek ezekkel a témákkal akarnak támogatást szerezni, addig Palpatine császár nyugodtan hátradőlhet és nézheti az Éjjel-nappal Budapestet. Ezek a csoportok építettek maguknak egy fasza kis szellemi-politikai gettót, és abban örülnek saját maguknak. E csoportok támogatottsága nagyjából a Munkáspárt támogatottsága mögött van három százalékponttal, ezért a csalódottság végeredménye mindig ugyanaz lesz: a bunkó, sötét magyarok ekézése, amiért nem képesek ennek a gettónak a szellemi színvonalára emelkedni.


Ja, meséltük már, hogy még a tünti szlogenjét is nyúlták, mégpedig a zebegényi sárkányfesztiválról?

Tovább..

2014. október 17.

Ismét aggódnak a brüsszeliták

Már megint Magyarország lesz a téma az Európai Parlamentben, a leszerepelt baloldali pártok elvtársai nem bírnak napirendre térni a tények felett, hogy a szocik nem kellettek a magyaroknak, hogy az Együtt és az LMP kvázi eltűnt a politikai térképről, meg hogy „nem sikerült levágni a sárkány fejét”, a la Gyuriferi, DK.

Bokros Lajossal meg vannak győződve a liberális és szocialista meg mittodomén milyen zöld-piros pöttyös színű EP-s frakciók, hogy itten bizonyára csak a Zorbánviktor diktatúrája miatt van megint ilyen elnarancsosodás. Vakarják a fejüket, hogy ez a nép valahogy nem akar az „európai értékék” (azaz a baloldali egyenlősítés) demokráciájának útjára lépni. Meg ugye az Orbán Viktor populista! Kérdem én, mi legyen a poltikus egy tömegdemokráciában, ha nem populista? Bokrosnak sem sikerült azzal kampányolni, hogy nem ad pénzt. Orbán Viktor csak használja a demokráciában rejlő lehetőségeket.

Talán az a baja az európai parlamenti baloldali politikusoknak, hogy már régen láttak közelről demokráciát meg választópolgárokat. Orbán ugye populista, mert a népszerűségre játszik, ugyanakkor diktatúrát épít ki az emberek megkérdezése nélkül. Érződik itt némi diszkrepancia, izé, ellentmondás, elnézést, pár nap brüsszelezés alatt ilyen lehetetlen kifejezések ragadnak meg az ember fejében.

No de: értem én, hogy válságtanácskozást kell tartani Magyarország felett, csak a témának nem Orbán Viktornak kéne lennie, hanem a totál leszerepelt baloldalnak. „Mi a tökömöt basztak el ennyire a keleti végeken az elvtársak? Ezért küld Norvégia annyi pénzt? Ha nem bírjátok felhasználni, akkor igaza is van a Zorbánnak, hogy elveszi tőletek!” Nyilván a dolog bonyolultabbik vége lenne nem a diktatúrára fogni a dolgot, hanem mélyelemzésbe kezdeni, de ha már egy komplett napot elbasznak erre ott Strasbourgban, pénzt költenek az odaútra, a parlamenti rezsire, meg a kajára, akkor talán a valósággal kéne foglalkozni.

Ráadásul önkormányzati választás volt, nincs olyan, hogy nem elég arányos, mert nem lehet 37 százalékban polgármesterkedni. Ha a többi kevesebb, akkor a 37-ből 100 százalékos polgármester lesz. Meg az emberek ilyenkor úgy választanak, hogy ha a Botka jól csinált valamit Szegeden, akkor most is ő lesz a polgármester. Itten gyakorlati településvezetési képességek mérődnek fel az ellenfelek hitelességével összevetve.

Sokkal kevésbé ideologikus egy önkormányzati választás, mint egy országgyűlési.

Majd biztos Strasbourgban az elszállt, beszívott zöld képviselők jobban tudják, hogy kire kellett volna szavazni a borsodi meg zalai kistelepüléseken a tisztelt paraszto polgároknak, mint ők maguk. Vagy a Zorbán diktatúrája miatt nem lett a Béla a polgármester, hanem a Józsi, miközben a faluban mindenki jól ismeri mindkettőjüket?


Na de egyszer már a magyar parlament is rendezhetne egy válságtanácskozást az Európai Unió válságos helyzetéről. Vitanap, miegyéb. Van-e diktatúra Brüsszelben? Elvesztették-e a kapcsolatot a választókkal az EU-s politikusok? Ilyen kérdéseket tehetnének fel az aggódó magyar képviselők. 
Tovább..

2014. október 16.

Az új kötelezettségszegési eljárás margójára…


Tegyük föl, hogy Magyarország liberális demokrácia helyett mondjuk királyság. Illiberális, vagy unortodox királyság. Tegyük föl, hogy nincs önálló földtulajdon, hanem minden föld a királyságé, senkié, azaz mindenkié. Tegyük fel, hogy az unortodox, de különben jóságos király arányosan, és kellő odafigyeléssel használatba adja a földjeit, sok kis és közepes gazdaságot teremtve ezzel. Tegyük föl, hogy a jóságos unortodox király segít az alattvalóinak az összehangolt termelés megszervezésében, a raktározásban és értékesítésben a királyságon innen és túl. Tegyük fel, hogy Osztrákiából fölkeresik a magyari királyt, hogy adja el a földjeit, a király meg csak nézne értetlenül, hogy ezt mégis hogy a pélóba képzeltétek.

Csakhogy Magyarország nem királyság! Még csak nem is illiberális demokrácia!

Andra Rupprechter osztrák földművelésügyi miniszter – nyilván állami felhatalmazással – többször is lobbizott az osztrák gazdák érdekeiért az Unióban. Herr Rupprechter úgy gondolja, hogy a Magyarország gazdag ország, csak a magyarik lusták benne, és hogy az ő országában meg sok a szegény, de dolgos Jürgen, Fritz meg Udo, akiknek joguk van megművelni a magyar földet a bamba magyarok helyett.  Úgy tűnik ezt az Unijó is hasonlóképpen gondolja, mert kötelezettségszegési eljárást indított a magyarik ellen, így most Magyarország a legnagyobb gátja a tőke szabad áramlásának. Idehaza persze nem értjük ezt a szabad tőkeáramlás dolgot, mert nálunk nem divat megművelni a más ország földjét. Az olyan fura. Az olyan, mintha elvennénk valaki más csaját.

Ha erről népszavazást írnának ki, valószínű az Unijó is megrökönyödne a részvételi arány magas számán, és a 99,9%-os elutasítottságon. Még a Gyuriferi sem merne másképp kampányolni, meg a Gordi sem…  

A kötelezettségszegési eljárás hírére természetesen a MagyariNemzet is ráugrott, végre alkalma nyílt újfent erőteljesen csúnyuniózni. De egy olyan lap, amelyik a sátáni Ángyán lemondása után két perccel már tudni vélte, hogy mocskosemeszpéskommunista, talán kicsit meghúzhatná magát.

Az ángyáni koncepció egyébként rettenetesen egyszerű volt. Abból indult ki, hogy méltán vagyunk büszkék jó minőségű terményeinkre, hiszen kitűnő adottságaink vannak ahhoz, hogy változatos és különlegesen jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt, búzát, kukoricát stb. termeljünk. És persze húst is.

Szemben a nagyüzemi szarral Magyarország éppen a minőségi, ízletes termények országa.

A sátáni Ángyán még a GMO elleni védettséget is belecsempészte a magyari alkotmányba, hiszen pontosan tudta, hogy Amerika – aki épp mostanság puhítja az Unijót a szabad-kereskedelmi egyezmény megkötésével – óriási területen termel monokultúrában mindenféle mutáns kreációt. Nálunk ezzel szemben csak szemesgyümölcsből terem egy csomó olyan, amit Amerikában nem is ismernek. Például mondjuk az egrest. Ehhez képest az Unijó által most betámadott földtörvény még mindig a nagygazdaságoknak kedvez, arányuk hivatalosan 50%-os (valószínű jóval magasabb) a kis és közepes gazdaságokhoz képet. Ennek köszönhetően, bár 100 hektár földön 25 embert lehetne foglalkoztatni (persze akár többet is), a magyari föld jóval kevesebb embert tart el. Az ilyen tulajdoni állapot tulajdonképpen épp az amerikai típusú monokultúrás termelésnek kedvez, mondhatni mi szélesre tárt combokkal várjuk a szabadkereskedelmi egyezmény megkötését.


Innentől meg igazából mindegy, hogy magyar expártitkár földbárók, fideszhaverok, osztrák nagygazdák, vagy ismeretlen tulajdonosi hátterű vállalatok birtokolják és művelik a földet, mindegy mit mond az Unijó, mindegy mit erőszakolnak ránk. Mert a jelenlegi helyzet tökéletesen idegen Magyarország adottságaitól és képességeitől. Miért nincs egységes földművelési koncepció? Miért nincs semmiféle büszke kiállás a magyar termények minősége és változatossága mellet?

És kiskapuk miért vannak?

Ezeket a kiskapukat talán csak egy unortodox király tudná rácsukni a törvényalkotók, meg a Frtitzek, vagy Uncle Sam kezére. Nekünk rendes törvények kellenek!
Tovább..

2014. október 15.

A baloldal megújítása kimerül a politikai köcsögösködésben


Október 12. után október 13. következett. Várható volt, meg is énekeltük két posztban, hogy különösebb meglepetést nem vártunk, a „forradalom” megint elmaradt érdeklődés hiányában. Lehet folytatni az 500 embereket megmozgató, világmegváltónak címkézett tüntetéseket a norvégcivilekkel, esetleg egymással verekedni a DéKá ellenállásain. Egy ihletett pillanatában Törcsigabcsi mondotta még a választásokat megelőzően valamelyik Kálmánolgának az atévés fellépése során: nagyobb esélye van annak, hogy a Fideszkettő leváltja a Fideszegyet, mint a baloldali győzelemnek belátható idő belül.

Az, hogy mindenki „a lehetőségekhez képest” győztesnek tartja magát, csak az alacsonyra helyezett mércére mutat rá.

Öröm az örömben(!!!) a baloldal számára, hogy most 3 évig közelébe nem kell menni az általuk (kéretlenül) képviselni szándékozott szavazóknak a fülkéhez, végre szabadon áldozhatnak időt és energiát legkedvesebb tevékenységükre, az egymással való leszámolásra a baloldal megújítására.

Külső szemlélőként szórakoztató éveknek nézünk elébe. Van a baller térfélen 3,5 + 1 pártocska, ebből a 3,5 néha összeállt eddig, néha nem, illetve van az LMP. Ezek akarják egymást megújítani, hiszen a baloldal belőlük áll. Bár az LMP annyiban különbözik a 3,5 másiktól, hogy ők az egész politikát, nem a többi baloldalt akarják megújítani annak ellenére, hogy eddig az önmaguk egyben tartása is többnyire megoldhatatlan feladatnak bizonyult.

Őket kifelejtve a baloldal és az Egymást Megújítók állnak elsősorban szocialistákból, akiknek valóban nagy gyakorlatuk van a megújulásban. Horgyufa óta annyiszor és annyira megújulták már, és maradtak végül ugyanazok, csak egyre színtelenebb, szagtalanabb, unalmasságukban a délidőben vetített mexikói szappanoperákhoz mérhető figurákkal, hogy tényleg csak a legbolondabbak hisznek Tóbiásban és az ő reformjaiban. A menetrend a szokásos lesz: Tóbiás vagy az utána következő elnök megfogalmazza a baloldali fordulatot (igen, egy magát szociáldemokratának tartó párt programja, hogy ezentúl baloldaliak lesznek – a szerk.), bizonytalan kézzel megszavaznak egy rezsicsökkentést vagy egy bankbaszogatást, erre Bitó László berendeli őket a nappaliba, és minden visszaáll alapüzemmódra, együtt tekernek ki Farkasházyhoz lapogatni az aktuális hyperliberális megváltó-közgazász hátát.

Aztán vannak a demokratikusan önmagukkal koalíciózó gyurcsányisták, akik egyszerre kívánják képviselni a Bokros-féle nemlétező konzervatív gazdaságpolitikát és a radikális kommunistákat. Baloldali Mos Eisleyként működnek, náluk gyűlik össze a galaxis szemete. Egyetlen közös pont a Gyuriferi ájult tisztelete, ami kimerül az „ő volt, aki egyszer legyőzte Orbán Viktort”-ban. Ők annyira nem is megújítani akarják most éppen a baloldali politikát, hanem maguk alá rendezni a többi kis pártot, hátha úgy vissza lehet csempészni a táncos-komikusukat az élvonalba. A DéKának tényleg ennyi a programja: Legyen újra Feri az út és az igazság! A legfrissebb folyosói pletykák szerint az önmagukkal való koalíciót már szűknek érzik, a közeli jövőben Demokratikus Unióba kívánnak tömörülni önmagukkal. Félünk, ennek a karizmatikus őrületnek Feritown lesz a vége…

És végül van az maradék másfél párt, az Együtt plusz PM. Ők valóban képesek lesznek megújítani a baloldali politikát, amennyiben az kimerül a politikai köcsögösködésben. Nem vártunk túl sokat Karácsony Gergőék székfoglalójától, de azt, hogy Zuglóból valami progresszív zarándokhelyet akarnak csinálni, ahova a hívek látogatni, a párttagok megbízási szerződésért érkeznek, de mindezt nem is titkolják, ami azért meglepő. És persze fő célként a kormányzattal való kerületi ellenállást nevezték meg, mint marcipánt a köcsögtortán, elvégre egy kerületi vezetőnek mi más feladata lehet, mint a kormányzattal való napi kardozás…

Mert valóban lehet vitatkozni a Liget-projekten, de részleteiben. Egészében elutasítani a Városliget és környezetének rehabilitációját szimpla politikai köcsögösködés. A többnyire budai zsúrfiúkból álló Együtt-PM tagjai nyilván nem sűrűn járnak ki a Ligetbe, a környékén meg pláne nem mozognak, és tulajdonképpen a budai hegyekből valóban szépen néz ki a Városliget. A távolság mindig szépít.  Viszont közelről egy elszlömösödött, lerobbant vidék, az Andrássy útról jobbra-balra indulva gettókkal, benne bálás-ruha boltokkal, külterületi gyroszosokkal, és ócska talponállókkal lehet csak találkozni. Elvileg ezek a PM-es gyerekek valaha társadalomtudományokat hallgattak, de ennek és minden városszociológiai törvényszerűség  ellenére ragaszkodnak ehhez az elrohadáshoz.

Mert a politikai köcsögösködés törvénye ezt diktálja.

Botpéteráki szerint, aki egy viszonylag ortodox közgazdász, tehát a progresszív-vonalnak sem kötelező legyintenie rá, a high-tech ipar, illetve a pénzügyi szolgáltató központok Budapestre településében a város kínálta életminőség sokkal fontosabb, mint hogy mit mond Husszein Obama egy Soros-ankéten, vagy a személyi jövedelemadó mértéke. És a Városliget Zugló felé eső oldalán is bőven volnának lehetőségek a fejlesztésre, amire tökéletes lehetőséget biztosítana a Liget-projektre való rácsatlakozás.

Ha valami, akkor az előbbi Botpéteráki magyarázza, miért inkább demokratikus szigetként akarják fenntartani a kerületi ragyákat, lehetőség szerint megfúrni az egész fejlesztést. 

Nem valami speciális baloldali mánia az életveszélyes, lepukkant középületekhez, területekhez való ragaszkodás, hanem sima politikai köcsögösködés.


Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger