2014. szeptember 20.

Amikor a rasszizmus-fagyi visszanyal


„Tea-Party terror!” „Rasszista támadás Missouriban!” – sikítozik összevissza az amerikai értelemben vett liberális sajtó a tengeren túl, főleg a Huffington Post, ami kb. megfelelhet az amcsi Indexnek, azzal a különbséggel, hogy olvasható írások is megjelennek rajta. Most viszont úgy tűnik, csúnyán benézték ők is, és miután kiderült, hogy az Immanuel Cleaver ügyben folyamatosan baromságokat beszélnek, most a hazánkban is ismert módszert választják, ami nem más, mint az elhallgatás.

„Madarat tolláról, liberálist sajtójáról” sorozatunk újabb fejezete következik.

A sajtópiac átalakulása Amerikában az utóbbi években kétségtelenül kedvezett a HuffPostnak. A nagy, klasszikus sajtóorgánumok megroggyanását követően mostanra már jóval erősebben nyomulnak, mint például a New York Times. A Huffington felfogható műfajteremtő sajtóorgánumnak is: nyomtatott verziója nincs, de minek is? Rovata viszont annál több: a Huff szinte minden témában kínál friss tartalmat olvasóinak a cuki cicáktól a legújabb találmányokig. Vélemény-rovatukban azonban főleg az amcsi konzik szapulása, a fegyver-téma, a melegek meg a rasszizmus vannak a kedvenc témák közt a szokásos liberális forgatókönyv szerint és a kaliforniai liberális narratívába simulva. A Huffington Post, ami egy republikánus szenátor asszonyának volt unaloműző blogocskája kezdetben, eleinte az „amcsi mandíner” volt, ahonnan szép lassan csúsztak át a politikai baloldalra. A Huffington azonban ezt a váltást nem élte meg tragikusan, és korábbi, inkább jobbos olvasóit sem riasztotta el teljesen, lévén kimaradt a vad liberális fröcsögésből. Mostanáig.

Szögezzük le, a „baloldaliság” és a „mérsékeltség” fogalmai tulajdonképpen nem nagyon vannak jó viszonyban. Ez az egyik, tipikusan önmaguk terjesztette mítosz a balos mozgalmaknál, miszerint ők képviselik a „mérsékelt, megfontolt politizálást” a konzervatív héjákkal szemben. Annál kevésbé igaz ez, hisz a következő mondatban máris a társadalmi egyenlőtlenségek radikális, azonnali felszámolásának programja mond ellent ennek.  Kérdés, hogy a baloldali progresszió mennyire erőszakos. Csak kis genyózás és csipkelődés a tespedő, lassú, tehát valóban mérsékelt és konzervatív erőkkel szemben, vagy valami combosabb dolog lesz ebből, mint mondjuk egy-két emberrablás, lövöldözés, mint amiben a RAF és hasonló ábrándos terroristák voltak érdekeltek a hetvenes években. Érthető ez, hiszen ha valaki a világ jobbá tételére esküszik, de a világ csak nem akar jobb lenni, a frusztráció biztos ki fogja hívni az ember fiából az agressziót is. A „még mindig itt ez a sok redneck” meg a „még mindig túl sok a rasszista” a „még mindig kizsákmányolják a gazdagok a szegényeket” és hasonló szövegek is mutatják, hogyan nő ki a fasiszto-liberális, mint új állatfajta 21. század politikai evolúciójának melléktermékeként. A fasiszto-liberálisok fokozottan utálják a papokat, úgy en block a keresztényeket, a nemzeteket, a gazdagokat, a „rasszistákat és antiszemitákat” (akikről általában ők állapítják meg, kik számítanak annak) a kirekesztést, a gyűlöletet, a társadalmi igazságtalanságot, a háborút, a környezetszennyezést, és ezért képesek…

Nos, újabban Molotov koktélt dobni kongresszusi képviselők ablakába. Baloldali terrorizmus Amerikában? Miért pont az ne lenne?

Adott egy Missouri-i szenátor, bizonyos Emmanuel Cleaver, aki Demokrata (azaz Obamapárti) és fekete. Olyannyira, hogy ő az egyik vezetője az Amerikai Kongresszus „feketeügyi bizottságának” vagy valami hasonló, tipikus demokrata gittegyletnek, ahol nagyon küzdenek a rasszizmus ellen. Cleaver a Demokraták egyik leghűségesebb szavazógépének számít, hisz egyrészt nagy hangon támogatta Obama megválasztását, másrészt már korábban is 95.5%-os  együtt-szavazási mutatóval rendelkezett a törvényházi szavazásokkor a Demokrata Párttal. Mivel ugyanis Amerikában az egyes törvények megszavazása egyéni lelkiismereti és nem pártfegyelmi kérdés, így gyakran megesik, hogy egy-egy törvény esetében a lobbiérdekek, egyéni üzleti érdekek és hasonlók fontosabbnak bizonyulnak az anyapárt hivatalos álláspontjánál. Ezért is van, hogy például az egyébiránt Republikánus elnökjelölt John McCain hasonló mutatója csak 54%. Azért van ez, mert mind a demokraták, mind a republikánusok úgynevezett „catch all” pártok, így mindenféle ember és politikai irányvonal megtalálható soraikban. Cleaver tehát, aki mellesleg metodista lelkész, bizonyos tekintetben konzervatívnak, más szempontból liberálisnak, megint más szempontból szocialistának számít. Egy valami azonban igaz rá: szinte bármit megszavaz, amit elé tesznek a Demokrata Párttól. Így szavazta meg a legutóbbi pénzügyi megszorítást csakúgy, mint a Monsanto Act-et, amivel a GMO termékek korlátlan terjesztésére nyílt lehetőség Amerikában.

Ekkor figyelhetett fel rá Eric King, egy fehér bőrű csávó, aki miután egy kalapáccsal betörte Cleaver ablakát, két Molotov-koktélt dobott be a képviselő irodájának ablakán. Jó kis béna volt, felvette a kamera, ahogy ott ügyetlenkedett, ráadásul fel se robbantak a bombái. De ugye a szándék a fontos: a Huff rögtön le is csapott a témára, előjött a „stock-content” gyárból a Martin Luther Kinggé maszkírozott Weaver és vele szemben a Lee Harvey Oswalddá aljasított King története. „Tea Party Terror”, szélsőjobboldali fegyverőrültek versus polgárjogi demokrata jogharcos, hála Isten, hogy nem sérült meg senki, de ha ez így megy tovább, ezek a jobbos elmebetegek lángra lobbantják Amerikát, és megölnek mindenkit! Satöbbi, satöbbi, szokásos libnyaf angol nyelven. És ekkor jött a fordulat.

Kiderült, hogy a kétségtelenül elmehagyott, és többször is pszichiátriai kezelésen átesett 28 éves férfi, Eric King, éppenséggel NEM szélsőjobbos, hanem:  a"KC Fight Back Insurrectionist Collective" nevű kitalált forradalmi szervezet vezetője. A srác közösségi netes profilja telis tele van szélsőbalos linkekkel. Jó sok Che Guevarra, még több Occupy Wall Street és egyéb trendi-menő baller szervezetek. King legnagyobb baja Weaverrel nem is az volt, hogy fekete, hanem hogy az ún. „establishment” szervilis szolgája, valamint, hogy pap. Ezért gondolta úgy, hogy szét kéne az ilyeneket robbantani a francba. De nem jött össze, tegyük hozzá: hála a Jóistennek. A 28 éves srác – története szerint – egyetemi évei alatt került kapcsolatba különböző radikális baloldali, anti-kapitalista diákszervezetekkel, melyeknek hamar aktivistája lett. Vélekedése szerint a „globális társadalomgazdasági szisztéma” felelős a harmadik világ bajaiért csakúgy, mint Amerika bajaiért. Háromszor is részt vett a Monsanto ellenes megmozdulásokon, és amikor Weaver  megszavazta a Monsanto Act-et, végleg levesztette hitét a demokrata establishmentben a mi kis amcsikomcsi barátunk. Ezért gyurmázott otthon pár bombát, és neki is cseszte Weaver irodájának. "Weaver készséges partner volt az Egyesült Államok kapitalista (sic) kormánya számára annak háború-éhes, elnyomó politikájához." Nyilatkozta elfogását követően King, akinél egy Operatív Akcióterv feliratú kézzel írott füzetben más potenciális célpontok is szerepeltek, mint például a Federal Reserve, valamint bankok és egyéb pénzügyi és hitelszervezetek irodái.

HaHától a bombáig: a civil engedetlenségtől a „cselekvés útjáig”. Ezt az utat járta be Eric King.

A különleges az egész sztoriban az, hogy ahogy kiderült, hogy „uppsz, nem is széljobbos volt az elkövető, hanem épp az ellenkezője” az egész történet varázsütésre eltűnt a mainstream media csatornáiról. Bár a Huff Post pár hete még összehisztizte ezzel a sztorival a Netet, mára egy darab anyag nem maradt. Szépen ássák is el a srácot, aki, mivel se személyi, se komolyabb anyagi kár nem keletkezett, valószínűleg megússza egy kis megrovással, vagy hasonlóval. Vannak valóban izgalmasabb témák is annál, minthogy pár holdkóros mit gondol a Zeitgeistről vagy épp a zsidó világ-összeesküvésről. Jó is ez egészen addig, amíg fegyvert nem ragadnak ezek a holdkórosok és el nem kezdenek gyilkolászni.


A legenda azonban arról szól, hogy a baloldali média a béke szócsöve, abból aztán nem lehet erőszakos nézetekre szert tenni. A balosok meg cuki kis hippik, akik a meleg és fekete barátaikkal bio-mate-teát szürcsölgetve hallgatják a trendi indie-zenekarok legújabb számait a globális felmelegedésről. És nem Monsanto-tüntetéseken és balos lapok publijain hergelik magukat a Molotov-koktélig. Pedig ugye most erről van szó. És hát ez kínos… A stockfotókkal kitolt liberális stockkontentek, a halivúdi csilivili liberális tolerancia mítosza legalábbis roppant egy kicsit. Köszönjük szépen Eric King, és köszönjük szépen Huffington Post.
Tovább..

2014. szeptember 19.

Kunbélázás és brüsszeli emigráns kormány


Miközben állítólag a fülkeforradalom felfalja gyermekeit (és hasonlóan idióta címadások), a baloldal valahogy nem érzett rá a ritmusra, hogy akkor végre itt a nagy lehetőség visszaállítani a demokráciát, a fékeket és ellensúlyokat meg visszaigazítani abba tökéletes állapotába, ahogy még az egyetemen valamelyik régi kommunista megtanította nekik a bevezetés liberalizmusba órán. Valamiért ez az egész választósdi nem fekszik az ellenzéknek. Ahelyett, hogy ígéretük szerint itthon tolnák az utcai politizálást, ragasztanák a plakátot, gyűjtenék a szavazókat és szavazatokat, door to door győzködnék az embereket, legismertebb alakjai nagyvonalúan kivesznek egy kis szabit az önkormányzati ellenfülkeforradalom kellős közepén. A hivatalos ellenzék mindenkori utolsó reménysége, a Bajnaigordon lelépett franciába melózni, a nem hivatalos, de valódi ellenzék (copyright: TGM) pedig kétségbeesetten kunbélázgat Brüsszelben.

Bajnaira nem érdemes túl sok karaktert vesztegetni. Ő az országos politika Falusferije. Képes a legnyugodtabb, legunalmasabb időkben is úgy lejáratni önmagát, hogy mire valódi választásra kerül a sor, már rég nincs semmi esélye. Mint mikor a bejelentette, hogy jövőre már ő lesz a miniszterelnök, aki máshogyan gondolja az hülye látensorbánista. Még miniszterelnök-jelölt se lett…

A pártonkívüli, igaziellenzéki igazicivilek sem szaroznak olyan formális-intézményes ostobaságokkal, mint pl. hogy választások útján illenék hatalomra jutni. Előbb lövetnék a Téli Palotát részeg matrózokkal, mint hogy beleálljanak egy demokratikus versengésbe. Értik ugye, élcsapat nem kapdos legyek szavazók után. Inkább kiszaladnak egy meghallgatásra Brüsszelbe, ahol délelőtt a 7. cikkelyre hivatkozva kérik a büntit hazájukra, délután meg emigráns kormányt alakítanak a sarki kávézóban mind a hárman.

Lehetne unottan továbbot inteni, mint Robbennél a tizenhatoson belül, elvégre mennyi sansza van egy Mong Attilának vagy egy Kapronczay Stefániának nemzetközi segítséggel puccsot szerveznie. Nyilván nulla, pláne hogy az EP liberálisait találták meg maguknak nemzetközi szövetségesnek, a liberális frakciónak meg mégis hány hadosztálya van…

Viszont nem lehet elmenni amellett, hogy azért egy héten belül ez a sokadik jelzés arra, hogy feladták a hazai versenyt és tényleg nemzetközi segítséggel próbálják meg (ismét) megpuccsolni a kormányt. Az első jelzés magától Gyuriferitől jött (ki mástól?), aki kerekperec kijelentette, hogy nem várható ellenzéki áttörés az őszi önkormányzati választáson. Aztán jöttek sorba a többi. A már csak nyomokban létező Együtt-PM hivatalos sajtója, a 444 hosszú cikkben taglalta a NER bukásának menetrendjét. Röviden programadó tanulmány lényege annyi, hogy ha elzárják a külső pénzcsapokat (nemzetközi tőkebefektetések, EU-támogatások), akkor megbukik a „rezsim”, hisz legitimációját a lakosság közé vetett mogyinak köszönheti. Nem balliberális olvasatban ez egyébként a közjót jelenti, de ez csak lényegtelen hangsúlybeli különbség…

Ezután jöttek az igazellenzéki civilek a kunbélázással. Az egészen egyértelmű, hogy ezekkel az újramelegített vádakkal nem fognak megint teljes ülésnapokat eltölteni az európai képviselők, mivel már nekik is a könyökükön jön ki a „magyarügy”. Csak annyit tudnak elérni, hogy újra felhúzzák a magyariköpködésben már egészen nagy rutint szerzett unióatyákat, hátha ki tudnak préselni egy kis akadékoskodást a Bizottságtól vagy a bürökráciától a lehívások lassítása, időleges befagyasztása érdekében. Így sikerülne megbillenteni néha-néha a magyar költségvetést.

Emellett persze a legfontosabb megint a negatív országmarketing. Írjanak csak minél többet erről a szarmagyarországról, a putyinizmusról, államosításokról, diktatúráról, civilkergetésről, hátha legalább a felére visszaesik a tőkeberuházások szintje. És akkor jöhet a 444 forgatókönyve.

Bár valószínűbb, hogy egyszer orron találja ütni valaki őket... egy békemenettel...

Tovább..

2014. szeptember 18.

Zöld dossziék mindenhol


Valahol ott maradt abba a teljesen hiábavaló reppelés Horváth Andrásról és az ő Zöld Dossziéjáról, amiben az Univerzum Legnagyobb Rejtélyei mellett ott bújt el a Nagy Sokezermilliárdos Lopás, amiből Európa ezen szomorú felének minden búja, baja, gondja megoldható lenne (lásd még stadionpénz), hogy majd úgyis kiderül az igazság.

Azóta is akkora várakozásban vagyunk az igazságra, hogy majdnem teljesen el is feledkeztünk arról az ezersok milliárdos összegről, amiért tulajdonképpen csak le kellene hajolni a földre, azaz kinyitni a dossziét. Odakerült a magyarság boldogulását akadályozó háttérhatalmak (zsidók, olaj-lobbi, amerikaiak, illuminátusok, szabadkőművesek, Opus Dei - szabadon folytatható) tőlünkmagyaroktól elrabolt többi ezermilliárdja, Szélesgabi energiakockája, a makói gázmezők, a levegővel üzemelő autó, meg a többi fantazmagória mellé.

Az adózás tudományának alkimistájáról se hallhattunk már egy ideje. Olyan fontosabb kitalációk foglalták le a tisztelt újságírók kollégákat, mint az Orbán-Simicska háború, amiből annyi azért igaz, hogy ez két létező személy és ismerik egymást.

Horváth András egészen a mai napig illegalitásban volt. Ő meg a Zöld Dosszié elvonult a világból, senki nem foglalkozott vele. Még az RTL klub sem csinált vele híradót, pedig azok mostanában már a városhatárt is hajlandóak átlépni egy-egy olyan hatalmas leleplezésért, mint mikor becsöngettek a felcsúti polgármesterhez, de az nem volt otthon. Egyvalaki nem feledte csak el, méghozzá JuhászPeti, az egyik kedvenc politikusunk, példaképünk, aki dicséretesen ügyesen meg tudta úszni ezt az egész munkába-állás mizériát, amivel mi felelőtlenül tönkretettük felnőtt életünk hétköznapjainkat. Eddig, most azért kapar rendesen a Milla lesz a harmadik erő szöveg ellenére az egyesült baloldali erők élén egy jól fizető választott tisztségért, és ez valószínűleg összefügghet az APEH feketelistájával, meg azzal a szolid 8 milliós adótartozásával, amit eddig felhalmozott céges ügyletei során.

Nos, neki sikerült előkerítenie Horváth Andrást valahonnan, és ezzel a lendülettel rögtön kinevezte képzeletbeli polgármesteri birodalmának számvető-elszámoltató bizottságának az élére. Az ő feladata lesz az átláthatóság megteremtése, és Rogántóniék bebörtönzése.

Mindezt egy zöld dossziéban gyűjti össze és nem mutatja meg senkinek.
Tovább..

2014. szeptember 16.

Biozöldség és melegházasság - amikor a demokraták csinálnak politikát


Bajnai egy segg. Na, ezt jól esett leírni, de hát kérem, ha létezik ember a magyar politikatörténetben, aki többször csinált magából hülyét, mint ő, azt kommentbe ide legyenek kedvesek beírni. Talán Károlyi Mihály stimmelne, hisz ő volt az a csávó, aki képes volt úgy kultuszt emelni maga köré, hogy tulajdonképpen minden tette tökéletes kudarc volt.

Bajnai Gordon tulajdonképpen egy projekció, egy baloldali vágykivetítés. Pont olyan, mint Károlyi volt. Tökmindegy ugyanis, hogy mi a valóság (miszerint Gordon egy segg) a baloldal rendületlenül képes belehallucinálni saját álmait egy tökéletes államférfiúról. Bajnai annak ellenére lett az állítólag szociálisan ultraérzékeny baloldal lovagja, hogy az amcsi liberális franchise felbootolására szerződött. A jelenlegi „francia cég”, az a jóféle politikus-lerakat, ahova bukása után átirányították, is csak annyiban francia, hogy a kafetériában fincsi a kávé, mert amúgy ugyanazok az amerikai „think tankok” állnak mögötte, amelyek pénzelik a 444-et, meg a civileket, etc. Szóval a New York – Tel Aviv London tengely nyugati végpontja. A leginkább égető kérdés: ha az ájulásig imádott Demokrata Párt maga a megtestesült racionalitás és intelligencia, akkor az amcsi keletiparti baloldali franchise képviseletére hazánkban miért választ egy ekkora idiótát?

Nos, ha egy icipicit beljebb merészkedünk a Obama-kitűzős liberális hollywoodi „én tök toleráns vagyok” felszínen, rögtön felsejlik, hogy a demokratákkal komoly gondok vannak. Noha két éve – épp a fideszéhez hasonló gazdasági ígéretek mentén (amerikai gazdasági nacionalizmus) – újfent megnyerték az elnökválasztást, és Obama vezetheti az Új Világot a melegházasság, abortusz, támogatott eutanázia, könnyűdrogok és a Világ Legnagyobb Piramisjátéka, a társadalombiztosítás és nyugdíjrendszer csodás mennyországába. Ennek ellenére Amerika demokratikus felének áldásos tevékenysége már a jófej ballerok szemét is erősen csípi, hisz a hatalmas tolerancia ellenpontja pont az, ami itthon: totális érzéketlenség a valóság irányába. Obama ténykedése ugyanis nem pusztán a repik szemét csípi immár, hanem az értelmesebb amerikai (és nyugati) baloldal is herótot kap tőlük. Azoktól, akik most valag lével tömik a magyar baloldal megújhodását, hátha ide is lehet exportálni valamit ebből a sok csodából…

Obama ugyanis konkrétan nem más, mint az amerikaiak Bajnaija. Ha esetleg kísértést éreznénk arra, hogy bedőljünk a Szigetvári és Tsa. politikai marketing és arculatteremtő cég ámításának, a „megújuló baloldal neve: Együtt-PM” projektnek, itt az idő masszívan kiábrándulni. Ugyanis Bajnai és csapata minden felszíni szegénységen szomorkodás ellenére nem más, mint annak a neoliberális társulatnak a rebootja, amitől sugárban hánytunk a zelmúttnyócévben. Az Obama adminisztráció az előző négy évet konkrétan arra használta, hogy most, a második ciklusban megmutathassa a foga fehérjét, és gyakorlatilag felépítse Hillary Clintont, mint „Amerika Merkelljét”, s – bocsánat a hasonlatért – de a „néger” arra kellett, hogy feltörje a szűzföldet Amerika pszichéjében, és megágyazzon a legkeményebben keleti parti liberális establishment eljövetelének, amihez hasonlót még Amerika nem látott. Nos, ők pénzelik konkrétan Bajnait is, és ők pénzelik a magyar baloldal „megújhodását”, és ők állnak amögött is, hogy fő szócsövük, a New York Times ipari méretekben tolja az Orbán-bashinget.

Mit tesz Obama, amitől a republikánus amerikaiak és Európa jó érzésű baloldali gondolkodói, és mi, a viktoriánus elhajlók is egyszerre nyúlunk a zacsiért? Nos, Obama egy letűnt kor, letűnt gondolatai mentén igyekszik megoldani a XXI. század teljesen új problémáit. Ez lehetne egy mondatban, bár ennél több kell ahhoz, hogy megértsük a lényeget, és ebben megint az angol The Guardian jön segítségünkre. Obama ugyanis egyértelműen egy Bajnai. Kb. annyi kezdeményezőkészség, fantázia, gondolat szorult belé, mint Bajnaiba. Obama egy „kivetülés”, egy vetített kép, amiben a baloldal rohadtul szeretne hinni. Csak hát a valóság általában nem szereti követni a baloldali idealisták elképzeléseit, így bár Barack Hussein kétségtelenül fekete, de nem egy tökös „field nigga” – hogy a nagy fekete polgárjogi harcos Malcolm X szava járását kövessük – hanem a Django Unchained-ből Samuel L. Jackson karaktere által megismert igazi „home nigga”. Teszi, amit a mester mond, és bizonya mester esetünkben a Clinton-klán. Ő mondja meg, hogy mit tehet, mit nem, miben kell hinni, és miben tilos. Ahogy a mi Gordonunk is szemmel láthatóan addig nem rendelkezik politikai ambíciókkal, amíg nem kell neki, és onnantól válik miniszterelnökké, hogy ezt kell tegye, hogy aztán hirtelen megint visszatérjen régi önmagához, és visszatérjen a céges világba gazdáihoz. Mielőtt a csatakos rasszizmus vádja érné szerkesztőségünket, ezt a nézetet nem valami horogkeresztes amcsi honlapról kontrollvézzük (copyright: Piréz), olyan progresszív amerikai baloldali lapokból idézünk, melyeknek a szélső sávjában a kedvezményes Che Guevarra pólók virítanak 5 dollárért.

Tehát a „nagyon nem rasszista” lapok írogatnak ilyeneket. Kétségtelenül nem a mainstream, de már a mainstreamből is szorgalmasan gyomrozzák az Obama-adminisztrációt, mikor mindenféle ködös ellenségképre hivatkozva nyirbálják az amerikaiak szabadságjogait.

Ez azonban az általános társadalombiztosítás hátrányainak ecsetelése közben csak a legvájtabb fülűek számára tűnhetett fel. Elsikkad a fegyverbuzi republikánus cowboyok szokásos liberálisozós szólamai között. Csakhogy az idei év már igazi éles bevetés volt a „világ csendőrei” számára, és mivel Amerika erre a kellemetlen szerepre van kényszerülve a hidegháború vége óta, így Obama, aki kinevezésével együtt kézhez kapta a Békenobelt a Világballib végtelen tisztelete jeléül, hogy négerként sikerült ilyen magas pozícióba jutnia, nem mutatkozhat annak a töketlen pöcsnek ebben a helyzetben, ami valójában. Márpedig amikor a street artistok, és a The Guardian publicistái is azt mondják, hogy Obama világpolitikai teljesítménye a nullához közelít, rögtön felmerül a kérdés: vajon ki mozgatja a háttérből Barack Husseint? Mi történik Amerikában? Kik ezek az emberek és mit akarnak? Merthogy Obama iraki szereplése – kezdve a pánikszerű kivonulással, folytatva a teljes anarchiával – már az előző ciklusban is facepalm kategóriás teljesítmény volt. Ugyanakkor a mostani, ISIS elleni fellépés körüli tökölés, az ukrajnai eseményekkel súlyosbítva mutatják azt, hogy milyen, ha a világ vezető hatalmát egy Bajnai Gordon kategóriás zsúrpubi irányítja. Merthogy – miként a The Guardian publicistája, Trevor Timm is írja – Obama semmi több, mint az úgynevezett szimbolikus politizálás csúcsterméke. Egy média kreálta szerep, a menő, lendületes fekete elnöké, amilyet a 24-ben láttunk, de amikor az kellene, hogy konkrétan fellépjen a Világpolitika éles helyzeteiben, folyamatosan leleplezi önmagát. Biozöldséget visz kiskosárban az Ukrajnát széttépni készülő Putyinnak, majd csodálkozik, ha az „veszi a lapot” és konkrétan széttépi Ukrajnát. Busht-alázó béke és demokrácia-bullshittel tarkított pánik kivonulást rendez Irakból, és csodálkozik, ha iszlám fundamentalisták tömegmészárlásba kezdenek, majd képes olyanokat nyilatkozni, miszerint „nincs kész stratégia” az ISIS teremtette válság megoldására, illetve, hogy „nem lát direkt fenyegetést az ISIS részéről Amerika biztonságára.”Eközben a szíriai és iraki háború napi több tízezer fős áldozatokkal jár, és Ukrajnában sem lesz a közeli jövőben béke és szeretet.


Ennyit jelent kérem, ha a világpolitika terén valaki egyszerűen egy segg. Legyen fekete, amerikai, és elnök, legyen nő, keleti-parti, értelmiségi és demokrata, liberális vagy legyen épp a mi zsebgordonunk. Mert bizony 2014-ben egy segg képes százezrek halálát okozni közvetve. És ezen a ponton gondoljunk bele abba, mit jelentene, ha a „baloldal megújhodása” a Bajnai-féle irányba indulna el. Ha a „demokrácia és emberi jogok” címmel tolt civil bullshitre épített látszat-kampányok valós eredményt élnének el, és azokra építve jönne létre az Új Rendszerváltás. Piréz egyik kedves szavajárása, hogy a jó ellenzék a jó kormányzás záloga, hisz egy kormányt is az kényszeríti versenyre, és ezáltal jobb teljesítményre, ha az ellenzéke a sarkában liheg. Ez igaz is. Obama azzal lépett a színre, hogy kb. azt tolta, amit most a demokrata cimbik által támogatott magyar baloldal: erőteljes netes nyomulás, ígérgetés, aminek a valóságban az Obama-care körüli gazdasági gondok, az újabb iraki válság , illetve az ukrán polgárháború lett a következménye. Míg az amerikai államadósság a hegyeket ostromolja, a globális gazdasági szerepe visszahúzódik, eközben Barack golfozik, koncerteken ugrál együtt a sztárokkal, színészekkel fotózkodik, és biozöldséget termel a Fehér Ház kertjében.

Amikor tehát Gordon töketlenkedéseit nézzük a magunk kis politikai szféráján belül, érdemes ránézni a világpolitika térképére: a mindent megváltoztató, és erősen közelgő EU-USA szabad-kereskedelmi egyezményre, az ezzel szorosan összefüggő ukrán polgárháborúra, a kelet-nyugat, liberális – illiberális ellentétek valódi gyökereire, mert máris kiderül, hogy az egész hiszti nem arról szól, hogy a melegek házasodjanak-e, vagy a szabadságjogok nyírbálása a civilek elleni rendőrattak formájában került kinyilvánításra. Ez mind csak a felszín, miközben a mélyen jövőnket, sőt gyermekünk jövőjét illető folyamatok zajlanak. És bizony ebben a meccsben már korántsem olyan egyértelmű, hogy az Orbán féle illiberális putyinizmus áll szemben a nyugatos demokráciával, ahogy ezt a magyarországi lakájmédia sugallja. És persze nem is a nemzeti függetlenség kuruc ideája feszül szembe a labanc szervilizmussal.


A képlet egyszerűbb ennél: 2014-ben azé a meccs, aki kezdeményez, aki képes felismerni a következő lépést, és képes cselekedni. Aki meg csak a biozöldségig, az ice bucket challenge-ig, a melegházasságig és a könnyűdrogokig jut, az annyit is ér. Mint Barack és Gordon.
Tovább..

Tisztelt Bárki! Szálljatok meg, plz!444!!!!44!!!


Tisztelt szovjetek, szeretnénk elnézést kérni népünk otrombaságáért. Nem vagyunk mind olyanok. És hogy ebből egyáltalán látszik még valami, az jelentős részben az Önök segítségének köszönhető. Nem vádaskodással, hanem köszönettel tartozunk. A magyar szellem közmondásosan alulfejlett, de saját észből ennyi sem telt volna nekünk huszonöt év alatt. A magunk kultúrájából ennyi jött össze, meg egy megszállási emlékmű a maguk csodálatos kompozíciója mellett.

Nagy szükségünk volt arra, hogy mások, nálunk okosabb, gyakorlottabb szereplők megmutassák, hogyan kell társadalmat szervezni, politikát-mozgalmat csinálni. Nem volt ez másképp sosem. Politikai családunk már ősidők óta szeretettel ájul bele minden külső hatalom hátsó felébe, hátha ki tudunk nyelni onnan némi civilizációt, ki tudunk harapni egy kis kultúrát, amire saját erőből sosem tellene. Amikor 1919-ben megjelent itt egy civil mozgalom, azt sem értették ezek a hülye magyarok, kénytelenek voltunk ezért később – az önök segítségével - némi erőt alkalmazni. Azóta is ezen sírnak, hogy az elnyomás volt, meg diktatúra. Csak mi kevesen értettük, hogy valójában ennek a balkáni illiberális pocsolyának a civilizálásáról van szó. Nincs ebben szégyen, és beismerni nem hazaárulás. A gőzgépet meg a hídépítést is másoktól tanultuk, a társadalomszervezés miben különbözne… Minden, egyáltalán vádként felmerült anomália mellett tény, hogy a Nagy Szovjet Szocialista Népköztársaság – a Szovjet Hadseregen keresztül – sikeresebben és hatékonyabban dolgozott, mint a mindenkori magyar állam.

A szovjet civil mozgalom negyvenöt évig igyekezett ezt a derék vállalkozást sikerre vinni, de mindhiába. A magyari, amilyen büdös szájú, disznóól-szagú, ostoba, annyira büszke és konok is. A civil mozgalom kénytelen volt szedni a sátorfáját és hazamenni, munkáját félbehagyni. Sokan sajnáltuk, hogy távoztak, egyetlen reményünket a magyar progresszív mozgalom itt hagyott hadosztályába helyeztük, de azok néhány éve megszűntek létezni.

Önök nemcsak nekünk, hanem Európának is példát mutattak. Az Egyesült Államok részeg katonatisztként dobálta a pénzét a nyugati németek zsebébe; ez most annyiban változik, hogy nekünk Európa dobál. Miközben itt már a kormány támogatói sem tagadnák meg ennek a segítségnek az elfogadását, de úgy vélik ez a minimum, ha már lebontották a vámhatárokat és a fejletlen gazdaságunkat kinyitottuk a nálunk minden szempontból fejlettebb Európa előtt. Európa erről nem hajlandó tudomást venni. Nem hajlandó elhinni, hogy itt nem kegyként, szerelmetes seggnyalással ellensúlyozni kívánt adományként tekintenek ezekre a pénzekre. Nem esik le nekik, hogy ez a bizarr gazdaságfejlesztési kísérlet, amely a végén egy önálló és független országot teremtene, az ő pénzükből üzemel.

A Szovjet Hadsereg a megfelelő magyarik kiválogatásával ennél sokkal körültekintőbben járt el. A most szuttyongatott progresszívek Magyarország legismertebb, legsikeresebb ilyen szervezetei voltak, amelyek a maguk terepén eredményesen dolgoztak. Olyan területeken, ahol – különösen most, a rosszabb időkben – hiánypótló a jelenlétük. Téeszesítésre, munkatáborokra, hiába vártok ettől a kormánytól bármit is.

Hibátlan éppenséggel ez a vállalkozás sem volt. Hiába a szovjet pénz, amivel telepumpáltátok az itthoni szovjet civileket, annyira tellett nekik, hogy a szokásos hippi rajzszakkör most nem a cukrászdában találkozott, hanem a Kossuth téren vagy az Állambiztonsági Hivatal egyik sötét szobájában. Miközben ez a bűzlő sertések maradi társasága, első alkalommal is százezreket vitt utcára. Az igazság, mint most is, a kevesek birtokában van. Ezért kérünk titeket, kedves szovjetek, küldjetek még több pénzt.

Küldjetek, mert megéri: amióta az eszünket tudjuk, már eleink is e felszabadító civil mozgalmakhoz csatlakoztak. Bármikor, aprópénzért szembefordulunk ezzel a gusztustalan árvalányhajas magyarkodással; bármelyik külső hatalmat, befolyásolni vágyó szervezetet, Tényezőt kritika és fenntartás nélkül támogattunk. Mindenkit, amelyik minimum basztatja a magyart, de jobb esetben meg is gyilkolja. Legyen az moszkvai, washingtoni, brüsszeli, oslói segg, olyan fényesre nyaljuk, hogy többé papírra sem lesz szükség.

Előre is köszi Norvégia Szovjetunió!


Ui: Szálljatok meg! Kérlek!44!!!444!!!!! Plz!4!!4444!!!!


Az eredeti cikket ITT találják:

Tovább..

2014. szeptember 15.

Egységsugarú választóknak síkidom a pártja




Minden marketinges rémálma, mikor napvilágra kerül, hogy az amúgy szir-szar termékeiknek a vásárlóiról mit is gondol 3 pohár bourbon után. Képzeljük el, mi lenne, ha egy Apple termékbemutató után a kikapcsoltnak hitt kamerák előtt az éppen aktuális vezérigazgató úgy folytatná: „A jobsi hagyományokból megtartjuk a kurvadrágaságot, elvégre versenytársainkkal szemben mi a gépet telepíteni, összerakni képtelen, teljesen ostoba, de elitista vásárlókat célozzuk meg a termékeinkkel. Azok meg pont elég retardáltak ahhoz, hogy mindent megvegyenek, amin alma van, és egy igen komoly árcédula.”

A figyelmetlen CEO valószínűleg a következő kettő másodpercben repülne az állásából, és a részvényesek által kijelölt kármentő ügyvéd az éves bukást szépen behajtaná rajta.

A 18. kerületben viszont nincsenek ilyen problémák. Ott bármit lehet mondani a vásárlókról/választókról. Kőrös Péter, a helyi szocialista kampányfőnök lazán hülyézi a választókat. A Hírtévé birtokába került felvételen „nem tekinti gondolkodó lénynek” őket, hanem „egységsugarú síkidomnak. Nos, amellett, hogy az egységsugarú síkidomozás rendkívül primitív humorizálás, úgy néz ki igaza van. A választóik, ha gondolkodó lények volnának, éppen a Havanna lakótelepen rugdosnák végig ezt a faszparasztot, együtt a polgármester-jelöltünkkel, aki meg nemrégiben a kerület utolsó színvonalas szórakozásának nevezett egy McDonaldsot (!!!).

Amikor Falus Ferenc a - madártávlatból is felismerhetően - felújított, megszépített óbudai gázgyári tornyok előtt tart sajtótájékoztatót arról, hogy az ígéretek ellenére nem újították fel őket, amikor az belváros polgármester-jelöltje lehet az a Juhász Péter, aki még 40 éves korára sem döntötte el, hogy mi lesz, ha nagy lesz, akkor tényleg… A baloldali egységfront választói sajnos nem gondolkodó lények.

Mióta a Kaiju rombolja a demokráciát, az egyik leggyakrabban kontrollcé-kontrollvézett idézet a „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel”. Ez persze örömteli, mert legalább ennyit olvastak Széchenyitől. De folytassuk a gondolatot. Mert ha ez valami társadalmi törvényszerűség, legalábbis valami olyasminek akarják láttatni ebben az illiberális relációban, akkor minden pártnak olyan választói vannak, aminőt megérdemelnek. Vagy minden választónak olyan pártja van, aminőt megérdemelnek.

Egy egységsugarú pártnak pártnak síkidom választói vannak. Síkidom választóknak egységsugarú pártja.

Egyébként különösen abban az olvasatban vet fel izgalmas kérdéseket a mai geometriai botrány, hogy vajon a birkamenetesnek nevezett békemenetes arcok egy-egy szoci tüntetés alatt kimennek majd "Síkidomok vagytok!" transzparensekkel trollkodni? Remélem igen, legalább valami tényleg vicces lesz a politikában...



Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger